Nyugdíj mellett is dolgoznak a magyarok: a többségnek nem csak a pénz számít
Minden tizedik nyugdíjas végez valamilyen munkát Magyarországon egy friss felmérés szerint, amely 700 nyugdíjas megkérdezésén alapul. A legtöbben alkalmi vagy időszakos feladatokat vállalnak, de vannak, akik vállalkozóként, önállóan, illetve rész- vagy teljes munkaidőben dolgoznak nyugdíj mellett.
A munkavállalás mögött sokféle élethelyzet húzódik meg: a dolgozó nyugdíjasokat nem kizárólag anyagi megfontolások motiválják. Bár 39 százalékuk számára a jövedelmi szempontok meghatározók, a többségnek a munka az aktivitás, a közösséghez tartozás, az önmegvalósítás vagy a munkavégzés öröme miatt is fontos. A válaszadók 27 százalékának a munka öröme és a pluszjövedelem egyformán lényeges, 25 százalék azért dolgozik, hogy aktív és hasznos maradjon, 9 százalék pedig egyszerűen azért, mert szereti, amit csinál.
A motiváció és az anyagi felkészültség összefügg
A munkavállalás oka a nyugdíjas évekre való anyagi felkészültség megítélésében is megmutatkozik. Azoknak, akik elsősorban azért dolgoznak, mert szeretik a munkájukat, vagy aktívak és hasznosak akarnak maradni, 67 százaléka érzi úgy, hogy anyagilag megfelelően felkészült a nyugdíjas évekre. Hasonlóan látják helyzetüket azok is, akiknek a munka öröme és a pluszjövedelem egyformán fontos: 64 százalékuk elégedett a korábbi anyagi felkészülésével.
A kizárólag vagy elsősorban anyagi megfontolásból dolgozók körében jóval borúsabb a kép: a pluszjövedelem miatt munkát vállalók 75 százaléka, a megélhetésért dolgozók 67 százaléka érzi úgy, hogy nem tett félre eleget az időskorára. Az eredmények arra utalnak, hogy a nyugdíj melletti munkavégzés önmagában nem árulja el, milyen anyagi helyzetben van valaki – a különbséget az is befolyásolhatja, mennyire sikerült korábban felkészülni az időskor anyagi kihívásaira.
Életkoronként és nemenként eltérő motivációk
A munkavállalás gyakorisága és a mögötte álló motivációk életkoronként is különböznek. A 60–69 évesek körében a legmagasabb a dolgozók aránya: ebben a korosztályban minden negyedik nyugdíjas végez valamilyen munkát, míg a 70–79 éveseknél már 9 százalék ez az arány.
A 70 év alattiaknál a pluszjövedelem szerepe a legerősebb, a megkérdezettek 64 százaléka említette ezt motivációként. Emellett a szakma vagy hivatás szeretete (30 százalék) és a munkahelyi közösség (26 százalék) is az átlagosnál fontosabb szempont. A 70–79 éveseknél ezzel szemben a munka személyes jelentősége kerül előtérbe: 66 százalék szereti, amit csinál, 65 százalék pedig azért dolgozik, mert fontos számára, hogy aktív maradjon.
A nemek között is vannak különbségek: a nők gyakrabban említették az aktivitás megőrzését (52 százalék) és a hasznosság érzését (39 százalék), míg a férfiak körében a munka szeretete emelkedik ki (52 százalék). A pluszjövedelem mindkét nem számára hasonlóan fontos motiváció (a nőknél 50, a férfiaknál 47 százalék).
Végzettség és nem szerinti különbségek
A nyugdíj melletti munkavállalás nem egyformán jellemző minden társadalmi csoportra. A férfi nyugdíjasok 18 százaléka dolgozik, míg a nők körében ez az arány 7 százalék. A magasabb végzettség növeli a nyugdíj utáni munkavállalás valószínűségét: a diplomások 19 százaléka, az alapfokú végzettségűeknek pedig mindössze 6 százaléka végez keresőtevékenységet nyugdíjasként.
Az öngondoskodás a választás szabadságát adja
Az öngondoskodás nem elsősorban pénzügyi kérdés, hanem a szabadság egyik formája is – hangsúlyozta az érintett nyugdíjpénztár ügyvezetője. Mint mondta, mindannyian azt szeretnénk, hogy egy bizonyos kor felett ugyanúgy dönthessünk arról, hogyan telnek a mindennapjaink: van, aki tovább dolgozna, mert szereti, amit csinál, más több időt szeretne a családjára vagy a hobbijaira fordítani. A hosszú távú öngondoskodás egyik legnagyobb értéke, hogy növeli a választás szabadságát, és lehetőséget ad arra, hogy idősebb korban is saját elképzeléseink szerint dönthessünk a munkavállalásról.
