Sok nyitott pozíció, mégis sokan esélytelenek a munkaerőpiacon
Sajátos ellentmondás rajzolódik ki a magyar munkaerőpiacon: miközben emelkedtek a munkanélküliségi mutatók, sok vállalat továbbra is nehezen talál megfelelő munkavállalókat, az állást keresők jelentős része pedig tartósan nem tud elhelyezkedni. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint augusztusban 4,7 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, a június–augusztusi időszak átlagában pedig 4,8 százalékot ért el. A munkakeresés átlagos időtartama 11,7 hónap, a munkanélküliek több mint egyharmada már legalább egy éve próbál elhelyezkedni.
Szerkezeti eltérések a háttérben
A látszólagos ellentmondás mögött egyre erősebb szerkezeti eltérések húzódnak meg. Az álláskeresők száma országos szinten növekedhet, miközben a vállalatok által keresett munkaerő és az elérhető jelöltek földrajzi elhelyezkedése, szakmai háttere, bérigénye vagy vállalható munkarendje nem találkozik. Bizonyos térségekben több a munkát kereső ember, a nyitott pozíciók jelentős része viszont más régiókban, gyakran ipari parkokban és a nagyobb termelőközpontok környezetében jelenik meg.
„Attól, hogy esetleg több ember keres munkát, a vállalatok toborzási problémái még nem oldódnak meg automatikusan. Sokszor egyszerűen nem ugyanott van a betöltetlen állás és az elérhető munkaerő. A jelenlegi munkaerőpiacon ezért elsősorban illeszkedési problémát látunk, a cégek és az álláskeresők jelen vannak a piacon, mégis nehezen találják meg egymást” – mondja Mihályi Magdolna, a Jobtain HR Szolgáltató ügyvezetője.
A földrajzi eltérések különösen a nagy létszámot foglalkoztató gyártó-, termelő- és logisztikai vállalatoknál okoznak nehézséget. Egy új ipari beruházás vagy egy nagyobb kapacitásbővítés rövid idő alatt több száz munkavállaló iránt teremthet keresletet egy olyan térségben, ahol a helyben elérhető munkaerő létszáma vagy szakmai összetétele ezt már nem tudja kiszolgálni. A kisebb városokban működő üzemek gyakran szűkebb helyi merítésből toboroznak, miközben a környező településekről történő bejárás saját autó nélkül nehezen oldható meg.
A mobilitásnak ára van
A magyar munkavállalók nyitottabbá válhatnak a távolabbi munkalehetőségekre, ám a mobilitás ritkán valósul meg megfelelő munkáltatói támogatás nélkül. Egy másik országrészbe költözés akkor lehet reális, ha az elérhető nettó jövedelem a lakhatás és az utazás költségeinek levonása után is érzékelhető előrelépést jelent. Ha a költözés terheit mindenképpen vállalnia kell, a külföldön elérhető magasabb kereset erősebb ösztönzővé válhat, ezért a hazai vállalatoknak a bér mellett a teljes ajánlatot versenyképessé kell tenniük.
Szakmunkásokból továbbra sincs túlkínálat
A földrajzi eltérések mellett a szakmai szerkezet különbségei is lassítják az elhelyezkedést. A munkanélküliek számának növekedése nem jelenti azt, hogy több lett a cégek által leginkább keresett gépkezelő, karbantartó, hegesztő, villanyszerelő, technikus vagy más tapasztalt szakember. A Jobtain 2026-os Kékgalléros Benchmark kutatása szerint a szakmunkások toborzásában a cégek 55 százalékánál a jelöltek bérigénye és a kínált fizetés közötti eltérés jelenti az egyik legnagyobb nehézséget, 45 százalékuk pedig már a megfelelő számú jelentkező elérését is kritikus problémának látja.
„A cégeknek érdemes szélesebbre nyitniuk a kiválasztási szempontokat. Aki ma még nem rendelkezik minden szükséges szakmai ismerettel, megfelelő hozzáállással és tanulási képességgel rövid idő alatt értékes munkatárssá válhat. A hosszú ideig betöltetlen pozíció és a tökéletes jelölt hónapokig tartó keresése sok esetben nagyobb üzleti veszteséget okoz, mint egy jól felépített betanítási vagy átképzési program” – emelte ki Mihályi Magdolna.
Mit várnak az álláskeresők?
A kereslet és a kínálat találkozását az állásajánlatok tartalma és minősége is befolyásolja. A Jobtain 2026-os munkavállalói kutatása szerint az álláskeresők 84 százaléka pontos fizetést szeretne látni már az álláshirdetésben. A műszakrend, a feladatok érthető bemutatása és a munkavégzés helye a válaszadók 63–67 százaléka számára alapvető információ. A bizonytalanul megfogalmazott hirdetés, a hosszú kiválasztási folyamat vagy a hiányos tájékoztatás olyan jelölteket is eltántoríthat, akik szakmailag alkalmasak lennének.
A vállalatoknak a munkanélküliségi adatokból nem érdemes arra következtetniük, hogy a következő időszakban különösebb erőfeszítés nélkül is több megfelelő pályázó közül válogathatnak. A helyi munkaerőbázis feltérképezése, a reálisan elérhető ingázási körzet meghatározása, a bérszintek összevetése és a jelöltek elvárásainak megismerése minden eddiginél fontosabbá válik. „A következő időszak egyik legfontosabb HR-feladata lesz, hogy a vállalatok pontosan megértsék, hol és miért akad el a toborzásuk” – összegez Mihályi Magdolna.
