Ingyen terem az erdőszélen, mégis alig használjuk – meglepő finomságok készülhetnek a galagonyából
Ebben a rendkívül száraz, aszályos őszben is akadnak még kincsek az erdők szélén. A tűzpiros galagonyabogyók messziről virítanak a bokrokon, ráadásul ingyen adják magukat: csupán össze kell szedni őket. Ugyan a galagonyával akad egy kis munka, de nem csak tea készülhet belőle – főzhetünk lekvárt, készülhet szörp, cukorka, sőt még galagonyaketchup is.
Idén ősszel nem sok ingyen jóval kecsegtet a természet, a gombaszezon is késik, így örülhetünk, ha egy-egy fenyőtinóru vagy éppen óriáspöfeteg az utunkba kerül. Akit azonban a késő őszi jó idő túrázásra csábít, az ebben a rendkívül száraz októberben is gyakran találkozhat színes bogyókkal, magvakkal. Érdemes is néha gyűjtögetésre adni a fejünket, hiszen egy rövid túra alatt is találhatunk olyan őszi terméseket, amelyekből télire is tartalékolhatunk.
A csipkebogyónál megszoktuk, hogy hecsedlilekvár kerül belőle az üvegbe, a kökényt is egyre többen gyűjtik, a galagonyát viszont valahogy sokkal kevesebben használják a konyhában. Pedig ezt az ingyen beszerezhető őszi termést sem érdemes otthagyni az erdőszélen. Hiába virítanak a tűzpiros bogyók messziről a bokrokon, ha az ember leszakít egyet és megkóstolja, nem feltétlenül érzi úgy, hogy ebből most azonnal lekvárt kellene főzni. Nem édes, zamatos gyümölcs, inkább kissé lisztes, fanyar, ráadásul a nagy magjai miatt sem a legegyszerűbb vele dolgozni.
A galagonya azonban jóval többet tud annál, mint hogy ősszel szépen piroslik az erdőszélen. A rózsafélék családjába tartozó cserje nálunk is őshonos, és a népi gyógyászatban már régóta ismerik és használják. Leginkább a szív és a keringés miatt becsülték, a galagonyateát pedig ma is sokan isszák. Fontos azonban, hogy a galagonya nem gyógyszer, és aki szív- vagy érrendszeri problémával küzd, illetve rendszeresen szed gyógyszert, annak nem árt óvatosnak lennie vele.
Ha már ott van előttünk az a sok piros bogyó, kár lenne csak teának hagyni. A galagonyából készülhet lekvár, szörp, szósz, sőt még cukorka és ketchup is. Az íze önmagában nem túl karakteres, ezért más őszi gyümölcsökkel is össze lehet párosítani – almával, kökénnyel, vörösáfonyával érdemes lehet kipróbálni. És nemcsak a bogyójával lehet mit kezdeni: a zsenge leveleket akár salátába is bele lehet aprítani, a virágos hajtások pedig teakeverékekben landolhatnak. Vagyis ez a szerény kis bokor jóval több lehetőséget rejt, mint amit elsőre gondolnánk.
A lekvárhoz persze kell egy kis türelem, főleg a nagy magok miatt, de ha egyszer sikerül áttörni és besűríteni, egészen különleges házi finomság kerülhet az üvegbe – ráadásul olyan alapanyagból, amit egy őszi túrán akár ingyen is összeszedhetünk.
Galagonyalekvár tartósítószer nélkül
Hozzávalók: 1 kg érett galagonyabogyó, 30–40 dkg cukor ízlés szerint, 2–3 dl víz.
A megtisztított galagonyabogyókat mossuk meg, majd egy lábasban kissé nyomkodjuk össze. Öntsünk hozzá annyi vizet, hogy a bogyókat nagyjából egyharmadukig ellepje, majd adjuk hozzá a cukrot is. Lassú tűzön főzzük, amíg a galagonya teljesen megpuhul. Ezután a megfőtt gyümölcsöt sűrű szitán vagy passzírozón törjük át, így a magok és a keményebb részek nem kerülnek bele a lekvárba. A gyümölcspépet tegyük vissza a lábasba, és kis lángon, gyakran kevergetve főzzük tovább, amíg kellően besűrűsödik. A galagonya húsa elég sűrű, ezért ehhez egy kis türelemre is szükség lehet.
A kész, forró lekvárt tiszta, kiforrázott üvegekbe töltsük, majd azonnal zárjuk le. Néhány percre fordítsuk fejre az üvegeket, ezután takarjuk be konyharuhával vagy pléddel, és hagyjuk lassan kihűlni, száraz dunsztban. Tartósítószer nélkül is elkészíthető, a megfelelő hőkezelésre és tiszta üvegekre azonban érdemes odafigyelni. Felbontás után pedig tartsuk mindig hűtőben.
Ketchup is készülhet belőle
Bár elsőre elég furcsán hangzik, a galagonyából valóban készíthetünk pikáns, édeskés-savanykás ketchupot is. A megtisztított bogyókat ecettel és vízzel puhára főzzük, majd az egészet finom szitán áttörjük, hogy a kemény magok ne kerüljenek a szószba. A galagonyapürét ezután cukorral, sóval, borssal és ízlés szerint például fahéjjal, szegfűszeggel vagy akár egy kevés chilivel főzzük tovább, amíg besűrűsödik. Az eredmény nem pont olyan lesz, mint a bolti paradicsomos ketchup, inkább egy savanykás-édeskés, fűszeres gyümölcsszósz, ami húsok, sajtok vagy akár sült krumpli mellé is jól passzol.
