Súlyos tápanyagcsökkenés a bolti zöldségekben és gyümölcsökben
A zöldségek és gyümölcsök tápanyagtartalma az 1960-as évek óta a felére csökkent egy friss brit kutatás szerint. A vizsgálat fő okként a talajállapot folyamatos romlását jelöli meg.
A kutatók megállapították, hogy ma kétszer annyi zöldséget és gyümölcsöt kellene elfogyasztani ahhoz, hogy ugyanannyi káliumhoz, magnéziumhoz vagy rézhez jussunk, mint hatvan évvel ezelőtt. A gabonafélék, a kenyér, valamint a sárgarépa, az alma és a borsó egyes létfontosságú tápanyagaik 20–50 százalékát veszítették el az elmúlt évtizedekben.
A hozamnövelés és a tápanyaghiány összefüggései
A szakértők szerint a háttérben a hozamnövelésre összpontosító, évtizedes nemesítési és agrotechnológiai gyakorlat áll. A gabonafélék hektáronkénti termésátlaga 215 százalékkal emelkedett az 1960-as évek óta, aminek köszönhetően az alultápláltság aránya a fejlődő országokban 35-ről 12 százalékra esett vissza.
Ezzel párhuzamosan ugyanakkor világszerte több mint kétmilliárd ember szenved legalább egy mikrotápanyag klinikai szintű hiányától. Ez a probléma a fejlett gazdaságokban is jól dokumentált: az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a lakossági étrend gyakran kalóriadús, ám tápanyagokban szegény.
Konkrét példák a tápanyagvesztésre
A tanulmány konkrét példákat is felsorakoztat. A búza szelénszintjének csökkenése miatt például egy nőnek ma négy szelet teljes kiőrlésű kenyeret kellene elfogyasztania ahhoz, hogy a napi ajánlott szelénbevitel mindössze egyharmadát fedezze. Emellett az 1960-as évek óta nemesített kenyérbúzafajták kevesebb mint harmada éri el az ajánlott cinktartalmat.
A tápanyaghiány egészségügyi következményei kifejezetten súlyosak. A szelénhiány gyengíti az immunrendszert és növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát, a cinkhiány a bőr és a haj állapotát, valamint az immunrendszert károsítja, míg a vashiány fáradtságot és koncentrációs zavarokat idéz elő. Az alacsony káliumbevitel emellett akár 21 százalékkal is növelheti a stroke kockázatát.
A testsúlycsökkentő készítmények fokozzák a kockázatot
A helyzetet tovább súlyosbíthatja a GLP-1 típusú testsúlycsökkentő készítmények – mint az Ozempic és a Mounjaro – gyors terjedése. Mivel ezek a gyógyszerek csökkentik az étvágyat, a páciensek kevesebbet táplálkoznak, miközben az elfogyasztott élelmiszerek tápanyagsűrűsége már eleve alacsonyabb.
A szakértők becslése szerint ez a kettős hatás az Egyesült Királyságban mintegy ötmillió munkaképes korú felnőttet sodorhat a létfontosságú vitaminok és ásványi anyagok elégséges szintje alá.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a megoldáshoz szükséges eszközök – a tudatos nemesítés, a talajminőség javítása, a piaci ösztönzők és a szakpolitikai intézkedések – már mind rendelkezésre állnak. Eddig csupán az hiányzott, hogy a problémát a gyökereinél, a forrásánál mérjék fel és kezeljék.
