Kvíz: Ismered a régi temetési szokásainkat? Kiderül, mennyire vagy jártas a halál körüli babonákban!
Régen a halál nemcsak fájdalmas veszteség volt, hanem rejtélyes határhelyzet is, amelyet a falu népe szigorú szabályokkal és vaskos babonákkal próbált kezelni. Az írott és íratlan szabályok sokasága biztosította, hogy mindenki pontosan tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy a lélek békésen távozhasson, és a szomszédságra se hozzanak bajt.
A temetési szokások vidékenként is eltértek, némelyik pedig ma már egészen meghökkentőnek tűnik. A tükröket például azért takarták le a halottas házban, mert úgy hitték, a halott lelke megjelenhet bennük. A halott kezébe gyakran pénzt, úgynevezett halotti garast, imádságos könyvet vagy zsebkendőt tettek. Egyes vidékeken azért nyitottak ablakot, amikor valaki meghalt, hogy a lélek szabadon távozhasson.
A halott mosdatásához használt vizet félreeső helyre öntötték, mert úgy tartották, aki belelép, megbetegedhet. A siratóének az elhunytat búcsúztató, fájdalmat kifejező ének volt, a halottat pedig hagyományosan lábbal előre vitték ki a házból. A Szent Mihály lova nem valódi ló volt, hanem a koporsó szállítására használt faállvány.
Egyes vidékeken a temetésig tiltották a söprést a halottas házban. A házasság előtt elhunyt fiatalokat menyasszonyként vagy vőlegényként búcsúztathatták. A haldoklót néhol az ágyából a földre fektették, hogy könnyebben meg tudjon halni. A kvíz tíz kérdéssel teszi próbára, ki mennyit tud a régi magyar temetkezési hagyományokról és az azokat övező hiedelmekről.
