Rekordot dönt a jelentkezők száma, mégis súlyos a hiány: hová tűnnek a magyar gyógypedagógusok?
A gyógypedagógiai képzés az elmúlt években az egyik legnépszerűbb alapszakká vált a felsőoktatásban: míg 2020-ban 1749-en, 2026 őszén már több mint háromezren kezdték meg tanulmányaikat. A hallgatók többsége 27 év feletti, és munka mellett, levelező tagozaton tanul.
A hatalmas érdeklődés ellenére óriási a szakadék a diploma megszerzése és az állami pályakezdés között: a 2025/2026-os tanév adatai szerint országosan mindössze 325 pályakezdő gyógypedagógus állt munkába az állami intézményekben.
A jelenség hátterében jórészt az állami ellátórendszer hiányosságai és anyagi okok állnak. Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke és Gyarmathy Éva egyetemi tanár, klinikai szakpszichológus egyaránt megerősítették, hogy a hallgatók jelentős része olyan szülő, aki a tanulási vagy fejlődési zavarral küzdő gyermeke otthoni fejlesztése érdekében iratkozik be a képzésre, mivel máshonnan nem kap érdemi segítséget. Ők, valamint azok, akik a magasabb fizetés reményében – egy-két év tapasztalatszerzés után vagy akár azonnal – a magánszférában helyezkednek el, meg sem jelennek a köznevelési statisztikákban.
A szakemberhiány különösen annak tükrében aggasztó, hogy a sajátos nevelési igényű diákok száma folyamatosan nő. A statisztikák szerint a 2025/2026-os tanévre ez a szám meghaladta a 115 ezer főt, ami öt év alatt több mint 22 ezres növekedést jelent. A legtöbben súlyos tanulási zavarokkal, autizmus spektrumzavarral, illetve enyhe értelmi fogyatékossággal küzdenek. Bár csak az általános iskolákban több mint 69 ezer SNI-s diák tanul, szakszerű ellátásukat országosan alig néhány ezer gyógypedagógus, konduktor és fejlesztőpedagógus próbálja megoldani.
A helyzet javítására az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium nemrég egy javaslatcsomagot dolgozott ki az SNI-s gyerekek befogadó nevelésének elősegítésére. Ennek lényege, hogy a gyógypedagógusok ne csupán külön foglalkozásokon fejlesszék az érintetteket, hanem az osztálytermi munkába bekapcsolódva, a többi pedagógussal szorosan együttműködve is segítsék a diákokat.
Gyarmathy Éva szerint azonban ez legfeljebb a nulladik lépés az inkluzív oktatás felé. A szakember úgy véli, a javaslat érdemben nem változtat a rendszeren, csupán a meglévő integrált oktatás fokozására ösztönöz. A tervezet ráadásul túlságosan szűken értelmezi a problémát, mivel figyelmen kívül hagyja a diagnózis nélküli, de enyhébb tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeket, és nem kínál megoldást a zavarok kialakulásának megelőzésére sem. A pszichológus kiemelte, hogy a valódi inkluzív oktatáshoz teljesen más tanulási környezetre, komoly erőforrásokra, valamint arra lenne szükség, hogy a pedagógusok megkapják a módszertani szabadságot a gyerekek személyre szabott fejlesztéséhez.
