Két Balatonnyi víz tűnt el a magyar talajokból
A 2026-os aszály tovább rontotta Magyarország vízháztartását, a talajok vízkészlete pedig a 2022-es rekordaszály idején mért szint alá süllyedt – derül ki a Szegedi Tudományegyetem kutatóinak méréseiből. Az év első kilenc hónapjában a talajnedvesség országos átlaga a 2023-as 26 százalékról 20 százalékra csökkent.
A hiány a Balaton teljes vízkészletének kétszeresét teszi ki
A kutatók becslése szerint a vizsgált, felső 75 centiméteres talajrétegben mintegy 4,1 köbkilométeres vízmennyiség-csökkenés következett be, ami hozzávetőleg a Balaton teljes vízkészletének kétszeresével egyenértékű. A visszaesés területileg sem egyenletes: a Közép-Dunántúlon csökkent legnagyobb arányban a talajnedvesség, de az Észak-Alföldön és a Dél-Alföldön is jelentős romlást mértek. A tényleges vízhiány szempontjából továbbra is a Dél-Alföld az egyik leginkább veszélyeztetett térség.
A folyók vízállásában is sorra dőltek meg a rekordok
A Duna magyarországi szakaszának jelentős részén már szeptember elejére új legkisebb vízállási rekordok születtek, október elején pedig több helyen ismét tovább csökkent a vízszint. Egyes dunai vízmércéknél 10–20 centiméterrel mértek alacsonyabb értékeket a korábbi, szintén 2026-ból származó minimumoknál. A Tisza középső szakaszán még nagyobb eltérések mutatkoztak: egyes mércéknél 45–50 centiméterrel süllyedt a vízszint a korábbi rekord alá. A vizsgált 285 vízmérce közül 81 esetében, csaknem 28 százalékánál született új legkisebb vízállási rekord. A rendkívül alacsony vízállások az ivóvízellátást, az öntözést és a vízparti turizmust is nehezíthetik.
Néhány esős nap még nem oldja meg a problémát
A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a vízhiány nem kizárólag az idei nyár következménye. A 2022-es aszályt követő átmeneti enyhülés után újabb száraz évek következtek, a vízkészletek pedig nem tudtak megfelelően regenerálódni. Az októberben érkezett csapadék sok helyen egyelőre csak a talaj felső rétegét nedvesítette át, a mélyebben fekvő rétegek vízhiánya továbbra is jelentős. A tartós megoldáshoz ezért nem elegendő néhány csapadékosabb nap: a lehulló vizet lehetőség szerint helyben kell tartani, és a táji adottságokhoz igazodva kell hasznosítani. A kutatók olyan területek azonosításán és vízmegtartási beavatkozások előkészítésén dolgoznak, amelyek segíthetnek mérsékelni a jövőbeli aszályok hatásait.
