Egyre gyakrabban csúszik át a munka a hétvégére
Az ötnapos munkahét és a két pihenőnap megszokott rendje mellett a hétvége egyre nagyobb részét követelheti magának a munka. Egy amerikai felmérésben a megkérdezett dolgozók több mint ötöde arról számolt be, hogy a hétvége egyik napján is teljes vagy közel teljes munkanapot dolgozik. A rugalmas időbeosztás így könnyen hatnapos munkahétté alakulhat, miközben korántsem biztos, hogy a hétköznapokon kevesebb feladat jut az alkalmazottakra.
A termelékenység növekedése és a szabadidő kérdése
A versenyképesség megőrzése folyamatos nyomást helyez a vállalatokra, miközben a technológiai fejlődés számos feladatnál teszi lehetővé, hogy ugyanannyi idő alatt több munka készüljön el. Antal Miklós ökológiai közgazdász szerint a termelékenység javulásakor azt is el kell dönteni, mire fordítjuk az így elérhető többletet. „Több szabadidőre vagy több termelésre? És a hasznokat a munkavállaló vagy a munkaadó fogja megkapni?” – fogalmazott. Szerinte ebben a dolgozók és a munkáltatók alkupozíciója mellett a munkakultúrának és az adott ágazat technológiai lehetőségeinek is szerepük van. Attól tehát, hogy valaki gyorsabban végez egy feladattal, még kaphat újabb munkát a felszabaduló idejére.
Két irány: rövidülő és nyúló munkahét
A munkaidő átalakítása egyes országokban már országos politikai kérdéssé vált, a változtatás iránya azonban nem egységes. Brazíliában a képviselőház májusban elfogadta azt az alkotmánymódosítást, amely a hat munkanapot és egy pihenőnapot jelentő beosztás helyett heti két szabadnapot biztosítana, a maximális munkaidőt pedig fokozatosan 44-ről 40 órára csökkentené, bércsökkentés nélkül. A változtatáshoz szenátusi jóváhagyás is szükséges. Görögországban ezzel szemben 2024 nyarán bizonyos vállalkozások számára lehetővé tették a hatodik munkanap elrendelését; a szabályozás meghatározott, folyamatos működésű vagy rendkívüli munkaterheléssel szembesülő cégeket érintett, amelyeknél a heti munkaidő 40-ről 48 órára nőhetett, a hatodik napra járó 40 százalékos bérpótlék mellett.
A vasárnapi munkavégzés és a láthatóság
Egy kétezer, teljes munkaidőben foglalkoztatott amerikai szellemi dolgozó megkérdezésével készült felmérés szerint a válaszadók 74 százaléka szokott vasárnap munkával foglalkozni. Ezen belül 21 százalék teljes vagy közel teljes napot dolgozik, további 24 százalék pedig gyakran néhány órát; mindössze 26 százalék mondta azt, hogy vasárnap soha nem végez munkát. A válaszadók 48 százaléka már tudatosan olyan napra időzíti a bejárását, amikor a felső vezetők vagy az ügyfelek is láthatják őt. Az irodába való visszarendelés kapcsán a megkérdezettek 76 százaléka a vezetői ellenőrzést is az indokok közé sorolta, a termelékenységet és az együttműködést pedig 74 százalék említette.
Óvatosabb karriertervezés
A felmérés más eredményei óvatosabb karriertervezésről árulkodnak. A válaszadók 38 százaléka olyan állásban marad, amelyet már kinőtt, mert a váltást kockázatosabbnak érzi. Több mint felük, 53 százalék pedig tudatosan visszafogja a karrierambícióit, vagy ezt tervezi, hogy jobban óvja az egészségét és hosszabb távon is fenntartható munkatempót alakítson ki. Bár 69 százalék szerint a mesterséges intelligencia javította a termelékenységét, 46 százalék arról is beszámolt, hogy időnként hátráltatta a munkáját.
Négy vagy hat nap?
Brendan Burchell, a Cambridge-i Egyetem szociológusprofesszora a rövidebb munkahét térnyerésére számít: a The Timesnak adott 2025-ös interjújában azt jósolta, hogy tíz éven belül a négynapos munkahét válik megszokottá. A kutató által vizsgált brit önkormányzati kísérletben a rövidebb munkaidő és a változatlan fizetés mellett a szolgáltatások többségében javultak vagy nem romlottak az eredmények. Antal Miklós szerint ugyanakkor a nemzetközi verseny fékezheti a munkaidő csökkentését: a lemaradástól tartó országokban a technológiai fejlődéssel felszabaduló órákat újabb munkával tölthetik ki. Így azzal is számolni kell, hogy a két irány egyszerre lesz jelen: egyes munkahelyeken rövidül a munkahét, máshol a feladatok a hétvégére is átnyúlnak.
