Kitálalt a szakértő von der Leyen bejelentése után: tényleg csatlakozhat az EU-hoz Kanada?
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szeptember 16-i évértékelő beszédében felvetette, hogy Kanada lehetne az EU első társult tagja. Mark Carney kanadai miniszterelnök másnap az Európai Parlamentben üdvözölte az ambíciót, és a jelenleginél jóval szorosabb együttműködést szorgalmazott.
A társult tagság kifejezés könnyen azt a benyomást keltheti, hogy Kanada egy már létező, a teljes uniós tagsághoz vezető lépcsőfokra lépne. Valójában az EU szerződései jelenleg nem határoznak meg ilyen tagsági kategóriát, így a politikai szándékhoz még meg kell találni a megfelelő együttműködési formát.
Koller Boglárka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa-tanulmányok Tanszékének vezetője szerint a nyilatkozatok és a személyes találkozók közeledést mutatnak, de Carney nem teljes jogú tagságra gondol, csak egyedi kapcsolatra. A szakértő az Európai Gazdasági Térségben működő norvég modell vagy a Svájccal kialakított kétoldalú megállapodásrendszer egyszerű átvételét sem tartja valószínűnek. Kanada sajátos helyzete új konstrukciót indokolhat, amelyben bizonyos területeken mélyül az együttműködés, más kérdésekben viszont megmarad a jelenlegi távolság.
A legkézzelfoghatóbb előrelépést a védelmi együttműködés hozhatja. Ezen a területen már létezik olyan keret, amelyhez nem kell megvárni a társult tagság tartalmának tisztázását: Kanada csatlakozott a közös védelmi beszerzéseket támogató SAFE kezdeményezéshez. A kanadai kormány összefoglalója szerint az ország 2026 februárjában első Európán kívüli résztvevőként kapcsolódott be a programba.
Koller Boglárka szerint leginkább a projektszemléletű együttműködések lehetnek mindkét félnek előnyösek. Hasonló lehetőséget jelentenek a kritikus nyersanyagok: Kanada erőforrásai és az európai feldolgozási, ipari képességek kiegészíthetik egymást. Az oktatás, a kutatás és a digitalizáció is azok közé a területek közé tartozik, ahol érdemi eredmény születhet.
A társult tagság híre Magyarországon is felvetheti a kérdést, hogy egyszerűbbé válhat-e Kanadában tanulni, dolgozni vagy letelepedni. Koller Boglárka az egyetemi csereprogramok, a kutatási együttműködések és a végzettségek elismerése terén lát mozgásteret. Az általános szabad mozgás bevezetésére ugyanakkor nem számít.
A tárgyalások egyik legnehezebb kérdése az lehet, hogy Kanada milyen előnyökhöz jutna, és mit vállalna ezekért cserébe. Koller Boglárka Norvégiát hozta példaként: az ország a szoros gazdasági integrációért cserébe számos uniós szabályt átvesz, és részt vesz a személyek szabad mozgásában is.
A politikai megállapodások nehézségét jól mutatja a CETA, az EU és Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi egyezménye. A dokumentumot 2016-ban írták alá, de teljes ratifikációja még mindig nem zárult le minden tagállamban. Koller Boglárka egy új társulási megállapodás esélyét is rendkívül csekélynek ítéli.
Az októberre tervezett EU–Kanada-csúcson tovább pontosodhat, milyen tartalmat szánnak a vezetők a különleges kapcsolatnak.
