Vagyonadó: nem csak a milliárdosokat érintheti, sok család kerülhet nehéz helyzetbe
A vagyonadóról szóló tervek alapjaiban változtathatják meg a vagyonos magánszemélyek magyarországi adózási környezetét. A jelenlegi elképzelések szerint az 1 milliárd forintot meghaladó magánvagyonra évi 1 százalékos vagyonadó vonatkozna, amely a pénzügyi megtakarításokon túl kiterjedne az ingatlanokra, a vállalkozásokban meglévő részesedésekre, a gépjárművekre, valamint a műtárgyakra, ékszerekre és gyűjteményekre is.
A szakértők szerint a valódi kérdés nem az adókulcs mértéke, hanem az adóalap meghatározása. Egy új vagyonadó bevezetésének egyik legnehezebb pontja annak meghatározása, hogy mi számít vagyonnak, hogyan kell azt értékelni, és miként lehet az adófizetést ellenőrizni. A nemzetközi tapasztalatok szerint a vagyonadó hosszú távú működésének kulcsa az egyszerűség, az átláthatóság és az ellenőrizhetőség.
„A költségvetés szempontjából végső soron azt érdemes mérlegelni, hogy a vagyonadóból származó bevételek hogyan viszonyulnak a rendszer működtetésének költségeihez, az adminisztráció, az ellenőrzés és a jogviták költségeihez, valamint az esetleges tőkekiáramlás és az elmaradó befektetésekből eredő veszteségekhez. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a megfelelően kialakított szabályok és a kiszámítható működés legalább olyan fontosak, mint maga az adókulcs” – foglalja össze Szücs Andrea, a KPMG magánszemélyek adózásával foglalkozó üzletágának vezetője.
A vagyonadó hallatán elsősorban a hétköznapi értelemben vett milliárdosokra gondolhatunk, akiknek ekkora likvid tőkéje van. Az 1 milliárd forintos értékhatár azonban ennél szélesebb kört is érinthet: a családi vállalkozókat, akik évtizedek alatt építették fel vállalkozásukat, a többgenerációs ingatlanvagyonnal rendelkező családokat, valamint azokat az örökösöket, akiknek jelentős vagyona nagyrészt vállalkozásokban vagy ingatlanokban áll, életmódjuk és bevételeik alapján azonban mégsem tekinthetők tehetősnek.
Ha az adóteher nincs összhangban az érintettek likviditásával, az tőkekivonást, hitelfelvételt vagy egyes vagyonelemek kényszerű értékesítését teheti szükségessé. A vagyonadó hatása közvetetten érintheti azokat a kulturális, oktatási vagy civil kezdeményezéseket is, amelyek működésében ma jelentős szerepet játszanak a magánadományok.
A pénzügyi eszközöknél – bankszámlák, tőzsdei részvények vagy befektetési jegyek – egyszerűbb lehet az érték meghatározása, sokkal összetettebb a helyzet azonban az ingatlanok, gépjárművek és nem tőzsdei céges részesedések esetében. Egy ingatlan aktuális piaci értékét számos tényező befolyásolja, míg egy nem tőzsdei vállalkozás értékét nem lehet egyszerűen a könyv szerinti saját tőkével azonosítani. A jövedelemtermelő képesség, a piaci pozíció, a növekedési potenciál, a szerződésállomány vagy éppen a goodwill mind szerepet játszhat az értékelésben.
Egy kortárs festmény, egy örökölt ékszer, egy veteránautó, egy többmilliós karóra vagy akár egy jelentős borgyűjtemény értékének meghatározása már jóval összetettebb kérdéseket vet fel. Egyes vagyontárgyak esetében a tulajdonos személye vagy a tulajdonszerzés időpontja nem feltétlenül igazolható, ezért minél több egyedi és nehezen értékelhető vagyonelem kerül az adóalapba, annál nagyobb a bizonytalanság és az értékelési viták kockázata.
Svájcban a vagyonadót fejlett adatszolgáltatás, nyilvántartási háttér, részletes értékelési módszertan és hosszú évek alatt kialakult adóhatósági gyakorlat támogatja, a decentralizált, kantonális rendszer miatt azonban a svájci modell nem ültethető át egyszerűen Magyarországra. Franciaországban a korábbi, széles körű vagyonadót egy elsősorban az ingatlanvagyonra koncentráló adó váltotta fel. A példa arra is rámutat, hogy a pénzügyi és vállalkozói vagyon széles körű adóztatása tőke- és adóügyi illetőség áthelyezésére ösztönözhet.
A vagyonadó hatásainak vizsgálatakor nemcsak az esetleges tőkemenekülést érdemes figyelembe venni. Egy széles körű, a globális vagyonra is kiterjedő vagyonadó esetén egy Magyarországra költözést mérlegelő magánszemélynek már nemcsak az itteni személyi jövedelemadóval kellene számolnia, hanem azzal is, hogy teljes vagyona mekkora éves többletterhet jelent számára. Ebben az esetben a magyar állam nemcsak a tervezett vagyonadótól eshet el, hanem azoktól a jövőbeni személyijövedelemadó-bevételektől is, amelyek az érintett magánszemély osztalékából, tőkepiaci ügyleteiből és más külföldi befektetéseiből származó jövedelmeiből származtak volna.
