Kritikus szintre csökkent a Zagyva vízhozama az aszály és a hőség miatt
A rendkívüli aszály és az egymást követő hőséghullámok következtében 2026 nyarára kritikus szintre csökkent a Zagyva folyó vízhozama. A folyó vízutánpótlását augusztusra már szinte kizárólag a tisztított szennyvíz biztosította.
Idén nyáron a Zagyva vízgyűjtő területén a sokéves átlag felét sem érte el a csapadékmennyiség, az extrém hőség okozta párolgás pedig szinte teljesen felemésztette a folyó természetes vízhozamát.
Harsányi Gábor, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese elmondta, hogy a Tarján-pataki és a mátraverebélyi tározók augusztus elejére kiürültek, így megszűnt a folyó alsó szakaszának mesterséges vízutánpótlása is.
A Zagyva vízhozama a korábban is alacsonynak számító másodpercenkénti 200–250 literről mindössze 60–70 literre zuhant. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a mederben folyó víz 99 százalékát a felső szakaszon bevezetett tisztított szennyvíz adta.
A lecsökkent vízszint és a tápanyagban dúsabb víz miatt az oxigénszint is kritikusan visszaesett, ami halpusztulással fenyegetett. A vízügyi szakemberek levegőztető berendezésekkel mérsékelték a kárt, miközben a középső és alsó szakaszon található nyolc kőgát segítségével igyekeztek minél több, összesen több százezer köbméternyi vizet a mederben tartani.
A kritikus hetekben a vízkivételt is szigorúan korlátozták a gazdálkodók számára, a legszárazabb időszakban pedig teljesen meg is tiltották a vízhasználatot.
A szakértő szerint a hasonló krízisek elkerülésére a Zagyva–Tarna-vízrendszer közös, hosszú távú fejlesztésére van szükség. A folyó ökológiai egyensúlyának fenntartásához másodpercenként legalább 400–500 literes vízhozamot kellene biztosítani, egy három hónapos aszályos időszak áthidalása pedig nagyjából 5–6 millió köbméter extra tározási kapacitást igényel.
Az illetékes vízügyi igazgatóságok már dolgoznak a megoldást jelentő koncepción, amelyet az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz terjesztenek fel. A tervek között szerepel a meglévő tározók bővítése, újak építése, valamint a víz oldalirányú kivezetésével az egykori árterek és holtágak újbóli bevonása a rendszerbe.
A beruházás a tervek kiterjedtségétől függően 5–10 milliárd, de akár 60–80 milliárd forintba is kerülhet, a kivitelezés pedig 3–6 évet vehet igénybe. Bár a komplex fejlesztés véglegesen rendezhetné a térség vízgazdálkodását, rövid távon továbbra is csak a bőséges őszi csapadék jelenthet valódi megkönnyebbülést a folyó számára.
