Rendkívüli felfedezés a Tiszánál: évszázadok óta rejtőzött a folyóban, most veszélyt is jelenthet
A Tisza szokatlanul alacsony vízállása Szolnoknál olyan részleteket mutat a folyó medréből, amelyek normál vízállásnál elérhetetlenek. A Zagyva-torkolat előtti szakaszon a Damjanich János Múzeum közösségi fémkeresős csapata dr. Kertész Róbert régész vezetésével folytatta a török kori Tisza-híd maradványainak vizsgálatát, és olyan leletre bukkantak, amire nem számítottak.
A vizsgálat napján mínusz 341 centiméteres vízállást mértek. Mivel a folyó medrének középső részén előre nem lehetett tudni, milyen mély víz várja a kutatókat, ipari búvárt is bevontak a munkába. Kosztyu Tamás a Zagyva felőli parttól indult el a túlpart irányába, és közben a meder alján egymástól nagyjából egy méterre fekvő cölöpöket talált. A maradványok egy sorban húzódnak a két part között.
A felfedezés azért jelentős, mert a szakemberek eddig nem tudtak arról, hogy a folyó középső részén is találhatók hídmaradványok. A partok közelében már korábban is látni lehetett cölöpöket, az újonnan megtalált sor azonban ezek között, nagyjából a jelenlegi közúti átkelő közepén helyezkedik el.
Több száz éve állhattak itt
A most előkerült cölöpök a hódoltság korához köthető történelmi híd maradványai lehetnek. A part közelében látható, 16–17. századi cölöpöket egykor debreceni ácsmesterek állították a folyóba, ezek szolgáltak a híd pilléreiként. A Tisza azonban Szolnoknál akkoriban egészen más képet mutatott, mint ma: a folyó eredeti szélessége a szakemberek szerint körülbelül 240 méter lehetett, vagyis több mint kétszerese a jelenleginek.
Ez magyarázza azt is, miért van jelentősége a most megtalált középső cölöpsornak: a korábban ismert maradványok között eddig egy hiányzó szakasz volt. Ráadásul ezt a mederrészt korábban a hajózás miatt kikotorták, emiatt a kutatók úgy gondolták, hogy a folyó közepén álló egykori híd cölöpjei már megsemmisülhettek. Most kiderült, hogy legalább egy részük túlélte az évszázadokat.
Szinte át lehetett gyalogolni a Tiszán
A rendkívüli apadás egészen különös helyzetet teremtett a kutatás során. A folyó olyan sekéllyé vált, hogy az ipari búvár gyakorlatilag át tudott sétálni egyik partról a másikra, a víz többnyire derékig, a mélyebb részeken pedig mellkasig ért. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Tisza most biztonságosan átgázolható lenne: a folyó sodrása továbbra is veszélyes, ezért a kutatás során használt útvonal és módszerek nem tekinthetők követendő példának.
A most megtalált cölöpök nemcsak régészeti szempontból érdekesek. A terület ma is hajózási útvonal, így a vízből kiálló maradványok a csónakokra, motorcsónakokra és hajókra is veszélyt jelenthetnek.
A régészek már korábban is vizsgálták a part közelében található cölöpöket, tavaly mintákat is vettek belőlük, amelyek kormeghatározása jelenleg is folyamatban van. A most felfedezett középső cölöpsort a geodéták mérik be. Ezek az adatok segíthetnek pontosabban kirajzolni, hogyan húzódott egykor a hódoltság kori Tisza-híd, és mekkora szerepe lehetett a folyón való átkelésben.
