Újra terítéken a nyugdíjjárulék-plafon visszavezetése
Ismét felmerült a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ visszavezetésének kérdése, amely jelentősen átalakíthatná a magas keresetűek nyugdíjszámítását. Magyarországon 1992. március 1-je és 2012. december 31-e között működött a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ, amelynek lényege az volt, hogy egy meghatározott jövedelmi szint felett a munkavállalónak már nem kellett további nyugdíjjárulékot fizetnie.
A korábbi szabály működése
A plafon egyben a későbbi nyugdíj összegét is korlátozta, mivel a nyugdíj kiszámításakor csak azt a keresetrészt lehetett figyelembe venni, amely után ténylegesen megfizették a nyugdíjjárulékot. A 2000-es év példáján jól látszik a rendszer működése: ekkor a napi járulékfizetési felső határ 5520 forint, az éves plafon pedig 2 020 320 forint volt. Aki abban az évben összesen 3 millió forintot keresett, annak a nyugdíjjárulékot legfeljebb 2 020 320 forint után kellett megfizetnie, a fennmaradó 979 680 forint után nem kellett járulékot fizetni, ez a jövedelemrész viszont a későbbi nyugdíj kiszámításakor sem számított bele. A munkáltatót ugyanakkor a teljes 3 millió forintos jövedelem után terhelték a munkáltatói közterhek.
A plafon eltörlésének következményei
A járulékplafont 2013. január 1-jén szüntették meg, azóta a teljes, járulékalapot képező kereset után meg kell fizetni a nyugdíjjárulékot. Ez egyrészt évente tízmilliárdos nagyságrendű többletbevételt jelenthet a nyugdíjkasszának, másrészt viszont a magas jövedelmek teljes egészében megjelennek a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresetek között, így a magas keresetű munkavállalók nyugdíjvárománya is folyamatosan növekszik.
Mit jelentene a plafon visszahozatala?
A járulékplafon újbóli bevezetése elsősorban a magas keresetűeket érintené: egy meghatározott éves jövedelem felett már nem kellene további nyugdíjjárulékot fizetni, ami a későbbi nyugdíj összegére is hatással lenne, mivel a plafon feletti jövedelemrész nem vagy csak korlátozottan jelenne meg a nyugdíj alapjául szolgáló keresetben. A rendszer így egyszerre csökkentené a magas keresetűek után befolyó járulékokat és mérsékelné az általuk megszerezhető jövőbeli nyugdíjjogosultságot. Farkas András nyugdíjszakértő szerint ezért érdemes lenne megvizsgálni a járulékplafon visszavezetésének lehetőségét a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága érdekében, mivel a jelenlegi rendszerben nincs olyan felső korlát, amely a nyugdíjjogosultság megszerzését a nagyon magas kereseteknél korlátozná.
A korábbi évek újraszámítása
A járulékplafon visszavezetése nem jelentené a korábbi évek automatikus újraszámítását, mivel a plafonos időszakokban a nyugdíj szempontjából eleve csak a járulékkal érintett keresetrész számított. A nyugdíjszámításnál a 2000-es példánál maradva a járulékalapot képező napok számát és az adott évben érvényes napi járulékfizetési felső határt kellett figyelembe venni, és azokat a napokat is számításba kellett venni, amelyekre nem járt járulékalapot képező kereset, például bizonyos táppénzes vagy fizetés nélküli időszakokat, amelyekkel a plafont arányosan csökkenteni kellett. A szabályozás azt is előírta, hogy a járulékfizetési felső határt bizonyos esetekben jogviszonyonként kellett figyelembe venni, ami különösen akkor lehetett fontos, ha valaki év közben munkahelyet váltott vagy több jogviszonyból szerzett jövedelmet.
A döntés hosszú távú hatásai
A járulékplafon eltörlése óta a magas keresetűek a teljes járulékalapot képező jövedelmük után fizetnek nyugdíjjárulékot, ami rövid távon kedvező a nyugdíjkassza bevételei szempontjából, hosszabb távon azonban egyre magasabb nyugdíjakat eredményezhet, mivel a járulékfizetés és a későbbi nyugdíjjogosultság összekapcsolódik. A járulékplafon visszahozatala komoly döntés lenne: a magas keresetűek számára alacsonyabb jövőbeli nyugdíjjogosultságot jelentene, miközben az államnak is kevesebb járulékbevétellel kellene számolnia. A változás ezért csak akkor javíthatná érdemben a rendszer fenntarthatóságát, ha a kieső bevételeket és az alacsonyabb nyugdíjvárományok hatását együtt kezelnék. Farkas András szerint a vita nem egyszerűen arról szól, hogy kell-e plafon vagy sem, hanem arról, hogy hosszú távon milyen kapcsolat legyen a befizetett járulékok és a megszerezhető nyugdíj között.
