Figyelmeztet a szakértő: ettől az egy intézkedéstől teljesen megbénulhat a magyar albérletpiac
Bár a lakbérstop rövid távon vonzó megoldásnak tűnhet, a hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján hosszabb távon kifejezetten káros a lakáspiacra. A hatósági árszabályozás drasztikusan szűkíti a kiadó lakások kínálatát, növeli a feketegazdaság szerepét, és éppen azokat az otthonkeresőket – a fiatalokat és a pályakezdőket – hozza a legnehezebb helyzetbe, akiket elméletileg védenie kellene.
Az európai és a hazai közbeszédben ismét fókuszba került a lakbérek hatósági korlátozása. Az adatok egyértelműen rávilágítanak arra, hogy a bérleti díjak mesterséges befagyasztása visszafelé sül el, hiszen a meglévő bérlőknek ugyan átmeneti könnyebbséget jelent, de a piac egészét megbénítja – hívja fel a figyelmet Dr. Barta Ákos, az Alberlet.hu Ingatlan Kft. szakértője.
A külföldi példák meglehetősen beszédesek. Berlinben a 2020-ban bevezetett bérletidíj-plafon idején a kiadó ingatlanok száma akár 60 százalékkal is visszaesett, a kínálat pedig a szabályozás eltörlése után sem tudott helyreállni. Stockholmban a rendszer odáig vezetett, hogy ma átlagosan kilenc évet kell várni egy szabályozott bérlakásra, miközben a belvárosi új szerződésekből a fiatalok részesedése 12,7 százalékról mindössze 4,4 százalékra zuhant. Hasonló folyamatok játszódtak le San Franciscóban is, ahol a korlátozások alá vont tulajdonosok 15 százalékkal csökkentették a kínálatot, ami végül a város egészében több mint ötszázalékos általános bérletidíj-emelkedést generált.
Magyarországon sem ismeretlen a lakbérkontroll intézménye, és a történelmi tapasztalatok itthon is lehangolóak. Az 1917 és 1933 közötti kötött lakásgazdálkodás, valamint a második világháború utáni mesterségesen alacsonyan tartott lakbérek egyaránt súlyos lakáshiányhoz, az épületállomány gyors leromlásához és a zsebbe fizetett, feketén szedett bérleti díjak elterjedéséhez vezettek.
A megfizethető lakhatás biztosítása Európa tehetősebb országaiban is komoly állami beavatkozásokat igényel, Magyarországon pedig becslések szerint hárommillió embert érint a lakhatási szegénység. A probléma gyökere napjainkban is a kínálat szűkösségében keresendő. A tavalyi, 2025-ös adatok alapján Magyarországon egymillió lakosra mindössze 1256 új építésű lakás jutott, miközben a szomszédos Ausztriában ez a szám megközelítette a hatezret.
Az elemzés rámutat, hogy a hatósági árszabályozás helyett az ingatlanpiac kínálati oldalának érdemi bővítése jelenti a valódi kiutat. Ehhez a lakásépítések felpörgetésére, stabil bérbeadói jogbiztonságra, valamint a vidéki nagyvárosok és regionális központok erősítésére van szükség. A rászorulók lakhatási nehézségeit pedig a piacot torzító korlátozások helyett célzott, közvetlenül a költségvetésből finanszírozott lakhatási támogatásokkal lehetne hatékonyan enyhíteni.
