Dél-Koreában már fizetni kell a kidobott élelmiszerért
Az élelmiszer-pazarlás szinte egyetemes probléma a fejlett országokban. Az Egyesült Államokban egy négytagú család hetente körülbelül 56 dollár értékű kidobott élelmiszert dob ki. Globálisan évente több mint egymilliárd tonna élelmiszer megy kárba, ami a világ éghajlatváltozást okozó kibocsátásának 10 százalékát teszi ki.
Dél-Koreában az élelmiszerhulladék újrahasznosítási aránya az 1996-os 2,6 százalékról 2023-ra közel 97 százalékra emelkedett. A fordulatot egymásra épülő intézkedések hozták: 1995-ben bevezették a mennyiségalapú hulladékdíjat, 1997-től kötelezővé tették az élelmiszerhulladék külön gyűjtését, 2005-ben betiltották a lerakóba szállítását, 2010-ben pedig elindult az okoskukák kísérleti programja.
Ezek a berendezések azonosítják a használót, megmérik a beadott maradékot, és annak súlya alapján számítják ki a háztartás díját. A 2025-ös adatok szerint több mint 150 ezer ilyen kuka működött az országban, több mint 8,6 millió háztartást kiszolgálva.
A 97 százalékos arány nem a pazarlás megszűnését jelenti, hanem a már keletkezett hulladék újrahasznosítását. Ennek egyik módja a biogáztermelés: az ellenőrzött lebontás során képződő metánt összegyűjtik és energiatermelésre használják. A tedzsoni bioenergia-központ például körülbelül hatezer dél-koreai háztartás napi villamosenergia-igényének megfelelő áramot termel.
New York és Magyarország próbálkozásai
New York ezt a modellt tekintette mintának, amikor 2024 őszén városszerte kötelezővé tette a konyhai hulladék külön gyűjtését. A közel 3,4 millió háztartást lefedő program eredménye egyelőre szerény: 2025-ben mintegy 140 ezer tonna háztartási szerves hulladékot kezeltek, a becsült éves mennyiség körülbelül 9 százalékát. A város több mint 400, mobilalkalmazással nyitható közösségi gyűjtőt is kihelyezett, a lakók egy része mégsem válogatja rendszeresen a maradékokat.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal idén júniusban közzétett felmérése szerint egy magyar ember otthonában évente átlagosan 60,7 kilogramm élelmiszerhulladék keletkezik. Ennek 34,3 százaléka, fejenként 20,8 kilogramm elkerülhető pazarlás. Egy négytagú családra vetítve ez évente több mint 83 kilogramm olyan élelmiszert jelent, amely tudatosabb vásárlással, tárolással és főzéssel nem vált volna hulladékká.
A tendencia kedvező: 2016 óta az elkerülhető pazarlás 37,2 százalékkal csökkent, miközben a teljes élelmiszerhulladék mennyisége 10,8 százalékkal mérséklődött. Leginkább készételek, friss zöldségek, gyümölcsök és pékáruk vesznek kárba; ezek adják az elkerülhető hulladék több mint háromnegyedét.
A barna kukás gyűjtés nehezebben terjed
A MOHU 2024-ben 14 település kijelölt társasházi övezeteiben vezette be a házhoz menő gyűjtést, többek között Budapesten, Debrecenben, Miskolcon és Székesfehérváron. A résztvevő háztartások ötliteres, zárható konyhai edényt kapnak, amelynek tartalmát a társasház 120 literes barna kukájába üríthetik. A begyűjtött anyagot biogázüzemekben hasznosítják.
A bővülés azonban elmaradt a várakozásoktól. Az eredetileg megcélzott 460 ezer lakos helyett körülbelül 220–230 ezret sikerült bevonni. A beszerzett 14 524 nagy gyűjtőedényből 5478-at vettek át, vagyis alig 38 százalékukat. Egyes társasházakban helyhiányra hivatkozva utasították vissza a kukát, a részvétel pedig önkéntes.
A programban évente hozzávetőleg 1200 tonnát gyűjtenek be, miközben a vállalat az eredetileg megcélzott lakossági körből elméletileg 24 380 tonnát tartana begyűjthetőnek. Ráadásul 2026 első felében Budapesten 32, vidéken összességében 10 százalékkal kevesebb hulladékot gyűjtöttek be, mint egy évvel korábban.
A dél-koreai rendszer egyik fontos ösztönzője, a háztartásonkénti méréshez kötött díjazás a magyar programból hiányzik. A barna kukába a főtt ételmaradék, pékáru, zöldség- és gyümölcsmaradék, kávézacc és tojáshéj is kerülhet; az elérhetőségről és a pontos szabályokról a helyi szolgáltatónál lehet érdeklődni.
