Óriási felfedezést tettek csillagászok: ilyen egy életben csak egyszer van
A NASA Hold körül keringő szondája, a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) segítségével a kutatók azonosították a legnagyobb olyan újonnan keletkezett becsapódási krátert, amelyet az emberiség valaha megfigyelt a Naprendszerben. A 222 méter átmérőjű és 43 méter mély alakzat egy három-hat emeletes épület méretű égitest becsapódása nyomán jött létre.
Az űrszikla 2024 áprilisa és májusa között csapódott a Hold keleti peremébe, de a kutatók csak 2025 októberében fedezték fel, amikor Robert Wagner, az Intuitive Machines képfeldolgozó szakembere összehasonlította a szonda korábbi és frissebb felvételeit. A szokatlanul feltűnő, sötét udvarral övezett fényes folt azonnal megragadta a figyelmét. A felfedezést a Science Advances folyóiratban szerdán megjelent tanulmány ismerteti.
A képződményt McGetchin-kráternek nevezték el Thomas McGetchin néhai Apollo-korszaki holdkutató tiszteletére. A szerzők szerint a becsapódási modellek alapján ekkora esemény várhatóan csak 132 évente egyszer fordul elő a Holdon, ami statisztikailag ritka, gyakorlatilag egyetlen emberi életre jutó megfigyelésnek számít. A korábbi rekordot egy mindössze 70 méter átmérőjű kráter tartotta.
Egy másik, szintén szerdán publikált tanulmányban Tyler Powell, a Johns Hopkins Egyetem kutatója és társszerzői az LRO Diviner nevű hőmérő műszerének adatait elemezték. Eredményeik szerint a kráter körül egy 6,4 kilométer széles terület éjszaka mintegy 9 Celsius-fokkal hűvösebb a környezeténél. Ez az úgynevezett hidegfolt-jelenség azzal magyarázható, hogy a becsapódás fellazította a felszíni réteget, amely így kevésbé képes megtartani a hőt az éjszaka folyamán. A megfigyelés rámutat arra, hogy egy-egy becsapódás a kráteren jóval túlnyúló területet is képes megváltoztatni.
Az LRO a 2009-es indítása óta több mint ezer új becsapódási krátert és százezer egyéb felszíni változást dokumentált. A Holdon évente mintegy 140 új kráter keletkezik, amelyek többségét alig egy méter körüli méretű mikrometeoroidok hozzák létre. A nagyobb becsapódások feltérképezése ugyanakkor különösen fontos a NASA Artemis-programja szempontjából, amely az emberiség tartós holdi jelenlétét célozza meg, az ilyen események ugyanis közvetlen veszélyt jelenthetnek a jövőbeli bázisokra és az infrastruktúrára.
Jeff Andrews-Hanna, az Arizonai Egyetem bolygókutatója – aki nem vett részt a kutatásokban – megjegyezte, hogy a krátert létrehozó objektum mérete a 2013-ban az oroszországi Cseljabinszk felett felrobbant aszteroidáéhoz lehetett hasonló. Az a 17–20 méteres égitest a légkörben robbant fel, több mint hétezer épületet rongált meg, és több mint ezer embert sebesített meg. Andrews-Hanna szerint az ilyen események arra emlékeztetnek, mennyire fontos a Föld-közeli aszteroidák katalogizálása és nyomon követése.
