Gyűlnek a sötét fellegek a paksi gigaprojekt körül
A német–francia atomenergia-vita enyhült: Németország már nem ellenzi, hogy az atomenergia az uniós szabályokban a megújulókkal azonos elbírálás alá essen, Franciaország pedig továbbra is az atomenergiára épít. Az EU egyre inkább legitim, alacsony karbonkibocsátású technológiaként kezeli a nukleáris energiát, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden atomerőművi beruházást automatikusan támogat.
Magyarország számára ez politikailag kedvező fordulat lehet, Paks II. helyzetét azonban nem oldja meg, mivel a beruházás orosz technológiára és kivitelezőre épül, miközben több technológiai, jogi és pénzügyi kérdés továbbra is nyitott.
Súlyos kockázatok övezik a beruházást
A legnagyobb kockázatok között szerepel az irányítástechnikai beszállító kiesése, az állami támogatás uniós jóváhagyásának megsemmisítése, a beruházás várhatóan magas költsége, valamint a Duna hűtőkapacitásának klímaváltozás miatt növekvő bizonytalansága. A kiégett fűtőelemek és a nagy aktivitású radioaktív hulladék végleges elhelyezése sincs még megoldva.
Nem az a döntő kérdés, hogy Európa elfogadja-e az atomenergiát, hanem hogy maga a Paks II. projekt műszakilag megvalósítható, jogilag rendezett és gazdaságilag fenntartható lesz-e. Az orosz hitel törlesztése folyamatos, és évi sok milliárdos közvetlen állami szubvenciót igényel majd, amelyet az adófizetők állnak.
Magyarország áramtermelése
Magyarországon 2024-ben a hazai villamosenergia-termelés 42 százalékát adta az atomenergia, Európában ugyanakkor jelentős különbségek vannak az országok áramtermelésének szerkezetében. A kontinensen átlagosan az áram közel 30 százaléka még fosszilis forrásokból származik, miközben Franciaország és Szlovákia is erősen támaszkodik az atomenergiára. Izland szinte teljes egészében tiszta forrásokra épít, elsősorban víz- és geotermikus energiára, de ez a modell máshol a földrajzi adottságok miatt nehezen másolható.
A 2026-os aszály megmutatta, hogy a Paksi Atomerőmű termelése sem független az időjárástól.
