Van bőven vadhús, mégsem eszik a magyarok: az előállított mennyiség akár 90 százaléka exportra kerül
Miközben a magyarok évente átlagosan mindössze 10-20 dekagramm vadhúst fogyasztanak, a hazai feldolgozás jelentős része külföldön talál gazdára: az előállított mintegy 3800 tonna vadhús akár 90 százalékát is exportálják. A magyar vad iránt elsősorban Németországban és Olaszországban van kereslet, itthon azonban az árak és a nehéz hozzáférhetőség is visszatartják a rendszeres fogyasztást.
Egy kilogramm szarvasbélszín ára elérheti a 14 ezer forintot, a vaddisznócombért pedig közel 6000 forintot kell fizetni. A vadhús a hazai konyhákban továbbra is inkább ritka, ünnepi ételnek számít, pedig a vadállomány bőséges, a hús magas fehérjetartalma és alacsonyabb zsírtartalma miatt érdekes alternatíva lehetne.
Kedvező adottságok, bőséges vadállomány
Magyarország természeti adottságai európai összehasonlításban is kedvezőek a vadgazdálkodás számára. A legfontosabb nagyvadfajok közé az őz, a gímszarvas, a vaddisznó, a dámszarvas és a muflon tartozik, az apróvadak közül a mezei nyúl és a fácánállomány a legjelentősebb. A nagyvadak száma az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedett, így az alapanyag oldaláról nem lenne akadálya annak, hogy több vadhús kerüljön a magyar tányérokra.
A vadászatra jogosultak 2021-ben az öt legfontosabb nagyvadfajból közel 11 ezer tonna lőtt vadat értékesítettek a feldolgozók számára, ebből mintegy 3800 tonna feldolgozott vadhús készült Magyarországon. A kínálat jelentős részét a fagyasztott termékek adják, az előhűtött, jellemzően vákuumcsomagolt húsok iránt pedig elsősorban szeptember és december között nő meg a kereslet.
Exportpiacok és fogyasztási szokások
A feldolgozott mennyiség akár 90 százaléka, mintegy 3500 tonna külföldön talál gazdára. A legfontosabb exportpiac Németország, ahová a magyar vadhús csaknem fele kerül, de Olaszországba is jelentős mennyiséget szállítanak. A koronavírus-járvány ugyan visszavetette a keresletet, a lezárások megszűnése után azonban gyorsan magára talált a piac, és 2022-re a magyar vadhúsexport mennyiségben és értékben is meghaladta a pandémia előtti szintet.
A KSH adatai szerint a magyar lakosság éves átlagos vadhúsfogyasztása mindössze 0,1 kilogramm fejenként, miközben 2010-ben még 0,2 kilogrammot mértek. A fiatalok szinte egyáltalán nem fogyasztanak vadhúst. A 2021-es Ipsos-felmérés alapján a lakosság mintegy kétharmada legalább évente fogyaszt vadat, a többség azonban csak néhány alkalommal eszik belőle, így a fogyasztás inkább alkalmi, ünnepi jellegű.
Árak és beszerzési nehézségek
A vad beszerzése sokak számára nehezebb, mint a hagyományos húsféléké. A felmérés szerint a fogyasztók közel 60 százaléka közvetlenül vadász ismerőstől vagy rokontól szerzi be a vadhúst. Az ár jellemzően az exportpiaci árakhoz igazodik, ami a magyar jövedelmi viszonyok mellett sokak számára megnehezíti a rendszeres fogyasztást.
A Matusz-Vad shopjában a szarvas apróhús kilója 3800 forint, a szarvas bélszín 14 ezer forint, a vaddisznó lapocka 5300 forint, a comb közel 6000 forint, egy kiló fácánmell pedig 8500 forintba kerül. A vadhús a legtöbb élelmiszerbolt kínálatában csak elvétve jelenik meg, így sok vásárló azt sem tudja, hol juthatna hozzá. Mivel kevesen keresik, az üzletek sem tartanak belőle nagyobb mennyiséget, ami tovább nehezíti a vásárlást.
Elkészítés és táplálkozási előnyök
Sok fogyasztó nem tudja, hogyan kell megfelelően elkészíteni a vadat. A vadhúst fogyasztók 44 százaléka étteremben eszik vadat, 38 százalékuk vidéki rokonoknál találkozik vele, saját otthonában pedig a fogyasztók körülbelül egyharmada készít vadhúst. A vadhús jellemzően magasabb fehérjetartalmú és alacsonyabb zsírtartalmú a háziasított állatok húsához képest, emellett vasat, káliumot, kalciumot, foszfort, magnéziumot és B-vitaminokat is tartalmaz.
A fenntarthatósági szempontok miatt is egyre érdekesebb lehet a vadhús: a vadon élő állatok természetes környezetben élnek és táplálkoznak, nincs szükség a klasszikus értelemben vett állattartásra és az ahhoz kapcsolódó takarmányozásra. A vadhúsok közül a vaddisznó számít a legnépszerűbbnek, ezt követi az őz, a fácán, a vadnyúl, a szarvas és a vadkacsa, ezek többsége azonban nem rendszeresen, hanem évente csak néhány alkalommal kerül az asztalra. A szakértők szerint elsősorban a fiatalabb fogyasztókat kellene megszólítani, és meg kellene mutatni, hogy a vad elkészítése nem feltétlenül bonyolult.
