Az iskolai lemaradás a fizetésben és a munkalehetőségekben is visszaüthet
Az iskolában felhalmozott hiányosságok évekkel később a keresetben és az elhelyezkedési esélyekben is megmutatkozhatnak. A munkahelyeken ritkán kérik számon a tananyagot, a mögötte álló gondolkodásra viszont nagy szükség lehet: összetett feladatok megértésére, a leírásból kikövetkeztethető összefüggések felismerésére és önálló megoldások keresésére korábban nem látott problémák esetén. A gyengülő alapkészségek hosszú távú kereseti és termelékenységi következményeire egy német elemzés is felhívta a figyelmet.
Egyénileg közvetlenebb a következmény
A jobb tanulási eredmények és a magasabb későbbi keresetek között statisztikai kapcsolat mutatható ki, Magyarországon pedig különösen erős a végzettség és a kereset összefüggése. Ebből nem következik automatikusan, hogy a romló nemzetközi mérési eredmények általános bércsökkenést hoznának: a munkaerő átlagos tudásszintjének gyengüléséhez a gazdaságnak alkalmazkodnia kell, ez pedig nem azonos azzal, hogy mindenki fizetését csökkentik. Egyéni szinten viszont közvetlenebb lehet a hatás: aki nehezen ért összetett szövegeket vagy gyengébb a matematikai gondolkodása, eleve kevesebb munkakörben tud megfelelni, és ha feladatot kap, amely meghaladja a képességeit, elmaradhat a béremelése, vagy akár az állását is elveszítheti.
Az AI nem pótolja a hiányzó alapokat
A mesterséges intelligencia képes gyorsan előállítani olyan eredményeket, amelyek elérését korábban hosszú gyakorlás előzte meg, arra azonban nincsenek még átfogó kutatási eredmények, hogy emiatt a diákok kevésbé sajátítanák el az alapvető készségeket. Az eredményromlás mögött több tényező is állhat: egyes országokban a menekültként érkező gyerekek gyengébb mérési eredményei, a lemorzsolódás visszaszorulása, valamint a félbehagyott reformok és oktatáspolitikai hibák. A legjobb szociális helyzetű tanulók szövegértési és matematikai eredményei az OECD átlagában nagyobb mértékben romlottak 2022 és 2025 között, mint a hátrányos helyzetűeké.
A munkahelyeken csábító lehetőségnek tűnhet, hogy a mesterséges intelligencia kipótolja a hiányzó készségeket, ám egy összetett munkafeladatot először meg kell érteni, részfeladatokra kell bontani, el kell dönteni, miben segíthet a program, megfelelően kell kérdezni, majd értelmezni kell a kapott választ, és a végeredményt a teljes feladathoz kell kapcsolni. Ezekhez továbbra is szükség lehet az iskolában fejlesztett alapokra, sok munkahelyen pedig egyelőre nélkülözhetetlen az emberi közreműködés.
Felnőttkorban is pótolhatók a hiányosságok
Aki hiányos alapokkal érkezett a munkaerőpiacra, annak a felnőttkori tanulás jelenthet felzárkózási lehetőséget, gyakorlatilag mindent pótolni lehet, sok esetben azonban jóval nehezebb a tanulási feladat. Érettségi vagy diploma később is szerezhető, az alapkészségek fejlesztésének legfontosabb időszaka azonban az általános iskola. A gyakorlati akadály sokszor a megfelelő képzés hiánya: egy szűkebb szakmai készség fejlesztésére könnyebb tanfolyamot találni, mint az általános műveltség vagy az alapvető képességek megerősítésére, a vállalkozások is jellemzően az előbbiekre szerveznek képzéseket.
Nagyobb szakmai önállóság és kevesebb szelekció kellene
Az alapkészségek hiányosságait az oktatási szakértő a teljes rendszer válságtünetének tekinti. Három intézményi változtatást tart különösen fontosnak: a tanítás tartalmát meghatározó szabályozás átalakítását, hogy az intézmények és a pedagógusok jóval nagyobb szakmai önállóságot kapjanak; az iskolaszerkezet reformját és a szelekció jelentős visszaszorítását egy együttnevelésre épülő rendszerben; valamint az értékelés átalakítását a tanulóktól a pedagógusokon át az intézményekig, a minősítő funkció megszüntetésével és az önértékelés középpontba állításával. A tudás egyszerű átadása helyett olyan gyakorlat kellene, amelyben a diákok maguk is aktívan felépítik a megértésüket, az iskolának pedig le kellene mondania a középosztály kultúrájának egyoldalú képviseletéről.
Nyolc-tíz év következetes munkára lehet szükség
A reform időigényét nem pusztán a jogszabályok átírása határozza meg: az új intézményeknek és pedagógiai gyakorlatoknak a mindennapok részévé kell válniuk. Részeredmények már előbb is lehetségesek, az új struktúrák kiépülésére azonban még 8-10 évet kell várni, vagyis addig megfeszítetten dolgozni. A következő években még a jelenlegi teljesítményszint megtartása sem lenne rossz eredmény, érzékelhetőbb javulás a 2030-as évek közepe táján remélhető, feltéve, hogy a társadalom fokozatosan elfogadja az új megközelítéseket és az iskolák megváltozó működését. A finn példa szerint az átalakítás gondolatai már az 1960-as években megjelentek, a kiváló eredményeket pedig a 2000-ben indult PISA-mérések mutatták meg.
