Salgótarjánban az utolsó éjszakai szórakozóhely is bezárhat 2026 végén
A nógrádi vármegyeszékhelyen az Apolló klub tervezett bezárásával gyakorlatilag megszűnhetnek az éjszakai szórakozási lehetőségek – derül ki egy helyi riportból, amely Salgótarján példáján keresztül mutatja be a vidéki városok népességfogyásának, a fiatalok elvándorlásának és a közösségi terek eltűnésének összefüggéseit.
A helyi fiatalok beszámolói szerint a korábban működő szórakozóhelyek sorra bezártak, így egyre nehezebb olyan közösségi teret találniuk, ahol együtt tölthetik az időt. Sokan inkább otthoni bulikat szerveznek, vagy Budapestre utaznak, ha szórakozni szeretnének. Az Apolló klub bezárását különösen nehéz veszteségként élik meg, mivel ez az utolsó olyan helyek egyike, ahová még el tudnak menni. A megszólalók nemcsak a szórakozási lehetőségek hiányát, hanem a biztonságérzetet és a megfizethetőséget is problémaként említik.
Ötvenezer lakosból mára alig több mint harmincezer
A riportban megszólaló Porhajas Gábor urbanista kutató tágabb összefüggésben vizsgálja Salgótarján helyzetét. A város lakossága az 1980-as években még megközelítette az 50 ezret, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint azonban 2026. január 1-jén már csak 31 327 fő élt a nógrádi vármegyeszékhelyen. A fiatalabb korosztályok fogyása különösen látványos: a 2001-es és a 2022-es népszámlálás összehasonlításakor a 15 év alattiak száma 45 százalékkal csökkent.
A népességfogyás és az elöregedés a helyi vállalkozások működésére is hatással van. Kevesebb fiatal és szűkülő fizetőképes kereslet mellett a vendéglátóhelyek, kávézók és szórakozóhelyek fenntartása is nehezebbé válhat. A riportban az is elhangzik, hogy a KSH adatai szerint 2010 óta országosan megfeleződött a kocsmák, pubok, kávézók és zenés-táncos szórakozóhelyek száma, tehát a folyamat nem kizárólag Salgótarján problémája.
A munkalehetőségek hiánya a közösségi életet is visszaszorítja
A megszólalók a munkalehetőségek hiányát szintén a város egyik meghatározó problémájaként említik. Több fiatal Budapestre vagy más településekre jár dolgozni, ami a helyi közösségi életre is kihat: aki máshol talál munkát, ott tölti a napjai jelentős részét, és szabadidejében is egyre kevésbé kötődik a lakóhelyéhez. Ha pedig a helyi programok, találkozóhelyek és szórakozási lehetőségek is eltűnnek, még kevesebb ok maradhat arra, hogy a fiatalok hosszabb távon a városban képzeljék el az életüket.
Porhajas Gábor szerint a hasonló helyzetben lévő középvárosok megújulásához állami beavatkozásra és célzott beruházásokra is szükség lehet. Helyi szinten a város értékeinek hangsúlyozását, a vonzóbb városimázs kialakítását és a közlekedés fejlesztését emelte ki. A riportban Pindroch Csaba színész is megszólal, aki szívesen tér haza Salgótarjánba. Bár a város jelenlegi helyzetét ő is nehéznek tartja, úgy véli, talán most egy kis pihenőre van szüksége, hogy új erőt gyűjtsön. Szülővárosáról szólva így fogalmazott: „Számomra a város egy lezárt aranyládikó, amit lezártak, de majd kinyílik.”
