Különleges növényhibridek bővíthetik a magyar kertek választékát
A természetben is előfordul, hogy két különböző növényfaj kereszteződik egymással, és az utód mindkét szülő tulajdonságaiból örököl valamit. A növénynemesítők ezt a lehetőséget tudatosan is kihasználják, hogy nagyobb termésű, ellenállóbb, ízletesebb vagy könnyebben termeszthető növényeket hozzanak létre. Így született meg többek között a szedermálna, a josta és a tritikálé.
Hogyan születnek a növényhibridek?
A keresztezés során az egyik növény virágának bibéjére egy másik növény virágporát juttatják. Ha a két növény genetikailag kellően közel áll egymáshoz, a megtermékenyítés eredményeként olyan mag keletkezhet, amely mindkét szülő örökítőanyagát hordozza. A hibridek létrejöhetnek természetes úton, de mesterséges beporzással is előállíthatók. A nemesítők az utódok közül azokat választják ki, amelyek a legkedvezőbb tulajdonságokat mutatják. Fontos különbséget tenni a fajok közötti hibridek és az azonos faj különböző fajtáinak keresztezéséből származó F1 hibridek között.
Szedermálna – a málna és a szeder találkozása
A szedermálna a málna és különböző szederfajok keresztezéséből létrejött hibridek gyűjtőneve. Közülük az egyik legismertebb a loganberry, amely a 19. század végén, Kaliforniában jött létre. Termése hosszúkás, sötétvörös, íze a málna aromáját és a szeder savanykás karakterét egyesíti. A skóciai nemesítésű tayberry ugyancsak málna–szeder hibrid. Előnyük a különleges ízvilág és a gyakran nagy gyümölcsméret, hátrányuk, hogy terméseik többnyire puhák, ezért rosszul szállíthatók.
Josta – a ribiszke és a köszméte előnyeivel
A josta a fekete ribiszke és a köszméte, valamint az amerikai Ribes divaricatum felhasználásával létrehozott összetett fajhibrid. Nemesítése több évtizeden át zajlott Németországban. Az eredmény egy erőteljes növekedésű, tüskétlen vagy majdnem tüskementes bokor lett, amely a fekete ribiszkénél rendszerint nagyobb bogyókat terem. Termése frissen is fogyasztható, de lekvárnak, szörpnek különösen alkalmas. Hátránya, hogy erőteljes növekedése miatt jelentős helyet igényel, és rendszeres ritkító metszésre szorul.
Tritikálé – a búza és a rozs közös utódja
A tritikálé a búza és a rozs keresztezéséből létrehozott gabonanövény. Előállításának célja az volt, hogy a búza jó termőképességét a rozs alkalmazkodóképességével ötvözzék. A két növény keresztezése nem egyszerű, mert az első hibridnemzedék gyakran terméketlen; a nemesítők kromoszómaszám-megkettőzéssel tudtak termékeny állományokat kialakítani. Számos fajtája gyengébb talajadottságok mellett is eredményesen termeszthető. Elsősorban állati takarmányként hasznosítják, de kenyérsütési tulajdonságai elmaradnak a jó minőségű kenyérbúzáétól.
Szilvabarack – amikor a szilva a kajszival kereszteződik
A szilva és a kajszibarack keresztezéséből különösen érdekes gyümölcsök születtek. A plumcot elnevezés elsősorban a japán szilva és a kajszibarack fajhibridjeire utal. Ízük gyakran édes, intenzíven aromás. További keresztezésekkel hozták létre a pluot és az aprium típusokat. A nemesítés célja nemcsak az új ízek létrehozása, hanem a termésminőség, a tárolhatóság és egyes betegségekkel szembeni ellenállóság javítása is.
Boysenberry, lavandin, borsmenta és repce
A boysenberry összetettebb hibrid a szeder és a málna rokonsági köréből, nagyméretű, sötétbordó termése lédús és aromás. A lavandin a keskenylevelű és a széleslevelű levendula természetes eredetű hibridje, nagyobb termetű, több illóolajat adhat, ipari termesztésben elterjedt, de többnyire meddő, ezért dugványozással szaporítják. A borsmenta a vízimenta és a fodormenta kereszteződéséből alakult ki, jelentős mentoltartalma miatt vált értékes gyógy- és fűszernövénnyé. A káposztarepce is fajok közötti kereszteződésből alakult ki: ősei a Brassica rapa és a vadkáposzta voltak; ma a világ egyik legfontosabb olajnövénye.
A hibridek előnyei és hátrányai a kiskertben
A növényhibridek legnagyobb előnye, hogy egyesíthetik a szülőfajok kedvező tulajdonságait. Az azonban tévhit, hogy minden hibrid automatikusan ellenállóbb vagy jobb termőképességű lenne a szülőknél. A kiskerttulajdonosok számára különösen fontos a szaporíthatóság kérdése: egyes hibridek magjai terméketlenek, mások magoncai jelentősen eltérnek az anyanövénytől, ezért célszerű vegetatív módon szaporítani őket. A keresztezés nem azonos a géntechnológiai módosítással: a hagyományos hibridizáció a növények természetes ivaros szaporodásának lehetőségeit használja ki.
