Meddig kell öntözni a kertet ősszel? Idén a naptár nem elég
Az idei év első kilenc hónapja 1901 óta a legszárazabb volt Magyarországon. Országos átlagban januártól szeptember végéig mindössze 251,7 milliméter csapadék hullott, ami 47 százalékkal kevesebb az 1991–2020-as időszak átlagánál. A szeptember sem hozott fordulatot: országos átlagban csupán 15,1 milliméter eső esett, ezért idén nem érdemes pusztán a naptár alapján elzárni az öntözővizet.
Nem lehet a naptárhoz kötni az öntözést
Ősszel kisebb a növények vízfogyasztása, rövidebbek a nappalok, mérséklődik a párologtatás, a lombhullató növények nyugalmi állapotba kerülnek – de ha hetekig nem esik számottevő csapadék, a gyümölcsfákat, bogyósokat és a frissen ültetett növényeket októberben, akár novemberben is meg kell öntözni. Különösen fontos ez homoktalajon, amely kevés vizet képes tárolni.
Ilyenkor nem a gyakori, néhány literes locsolás a cél. Egy kifejlett gyümölcsfánál a ritkább, de nagyobb vízadag hatékonyabb, amely 30–50 centiméteres mélységig átnedvesíti a talajt. Közepes méretű fánál alkalmanként 40–80 liter víz is indokolt lehet, nagyobb fánál ennél több. A vizet ne közvetlenül a törzs mellé öntsük, hanem a korona alatti területre, mert a vízfelvételért felelős finom gyökerek jelentős része ott található. A késő őszi feltöltő öntözést még a tartós fagyok előtt kell elvégezni.
150–200 milliméter víz hiányzik a talajból
A szeptemberi mérések szerint az ország jelentős részén a felső egy méteres talajréteg telítéséhez 150–200 milliméter víz hiányzott. Október elején a mélyebb talajrétegek is rendkívül szárazak voltak, több helyen a növények számára hasznosítható vízkészletnek csupán 10–20 százaléka maradt bennük.
Mérések szerint az elmúlt öt év halmozott csapadékhiánya tavasszal országosan elérte a 462 millimétert, a Tisza-völgy egyes térségeiben a 900 millimétert is meghaladta. Az Alföld jelentős részén a talajvíz szintje 1–2 méterrel maradt el a harmincéves átlagtól, ezért egyetlen kiadós eső vagy egy átlagos tél nem feltétlenül oldja meg a problémát.
A 2026-os aszály hatása csak jövő tavasszal látszik
A gyümölcsfák már nyáron és kora ősszel készülnek a következő tenyészidőszakra: ekkor fejlődnek a rügyek és halmozódnak a tartalék tápanyagok. Tartós vízhiány esetén a fa a túlélésre koncentrál, csökken a hajtásnövekedés, kisebbek lehetnek a levelek, romlik a fotoszintézis, és idő előtt megindulhat a lombhullás. Súlyos esetben a következő évi termőrügyek száma és minősége is csökkenhet.
Előfordulhat, hogy egy idén erősen károsodott alma-, körte- vagy szilvafa jövő tavasszal rendesen kihajt, mégis kevesebbet virágzik vagy gyengébb termést hoz. A tartalékait felélt fa érzékenyebben reagálhat a téli fagyokra, a tavaszi hőingadozásra és a következő évi száraz időszakokra. Különösen veszélyeztetettek a fiatal, néhány éve telepített fák, amelyek gyökérzete még nem hálózza be olyan nagy térben a talajt, ezért hamarabb kerülhetnek vízhiányos állapotba.
A meglévő vizet is meg kell őrizni
A kiskertekben egyre fontosabb a talajba jutó csapadék megőrzése. Ennek egyik legegyszerűbb eszköze a mulcsozás: a fák koronája alatt 5–10 centiméter vastagon elterített faapríték, lomb, érett komposzt vagy más szerves anyag jelentősen csökkentheti a talajfelszín kiszáradását. A mulcsot ne halmozzuk közvetlenül a fatörzs köré, hagyjunk néhány centiméteres szabad sávot, mert a tartósan nedves szerves anyag kedvezhet a kéreg károsodásának és egyes kórokozóknak.
A talaj szervesanyag-tartalmának növelése is sokat segít: a jó szerkezetű, humuszban gazdag talaj több csapadékot képes befogadni és megtartani, míg a tömörödött talajról a nagy intenzitású eső jelentős része elfolyhat. Érdemes kerülni a gyümölcsfák körüli talaj felesleges, mély forgatását is. Az öntözés módja szintén számít: a napi néhány perces felszínes locsolás helyett a ritkább, nagyobb vízadag ösztönzi a mélyebb gyökérzet kialakulását, csepegtető öntözésnél pedig célszerű nagyobb területre elosztani a vizet.
