Súlyos hiányosságok a magyar mentális egészségügyi ellátásban
Hónapokig várhatnak időpontra a pszichiátriai betegek, megszakadhatnak a betegutak, és az ellátás minősége jelentősen függ attól, hogy ki az ország melyik részén él. A magyar mentális egészségügyi ellátás több ponton széttöredezett, és sok érintetthez csak akkor érkezik meg a megfelelő segítség, amikor már krízishelyzet alakult ki.
Prof. Dr. Unoka Zsolt pszichiáter, pszichoterapeuta, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatóhelyettese szerint az egyik legnagyobb probléma jelenleg az, hogy a segítség folytonossága sok esetben megszakad. A betegeknek gyakran maguknak kell megtalálniuk az utat az ellátórendszerben, és előfordulhat, hogy csak krízishelyzetben jutnak megfelelő segítséghez.
Területi egyenlőtlenségek és szakemberhiány
A problémák nem vezethetők vissza egyetlen területre. A legfontosabb gondok között azonosították a szakemberhiányt, a megelőzés elégtelenségét, a területi egyenlőtlenségeket, a gyermek- és ifjúságpszichiátriai kapacitások hiányát, a pszichoterápiához való korlátozott hozzáférést és az ágazatok közötti együttműködés nehézségeit is.
Az ellátás területi egyenlőtlenségei különösen súlyosak: az ország különböző részein jelentősen eltér, milyen szolgáltatások és szakemberek érhetők el. Léteznek magas színvonalon működő programok, de ezek jelenleg inkább foltokban találhatók meg, nem országosan egységes rendszerként. Ez azt jelenti, hogy ugyanazzal a problémával két különböző településen élő ember egészen eltérő esélyekkel találkozhat.
Az osztályokról kikerülő betegek közül sokan nehéz helyzetbe kerülnek, mert a pszichiátriai gondozókban hónapokat kell várniuk időpontra. Ha a következő gondozási időpontra hónapokat kell várni, állapotuk ismét romolhat, és végül újra kórházi kezelésre szorulhatnak. A magánellátás bizonyos esetekben alternatívát jelenthet, de annak költségeit csak kevesen tudják megfizetni.
A megelőzés és a korai felismerés hiányosságai
A probléma már az alapellátásban is megjelenik. A háziorvos felismerheti, hogy egy betegnek pszichológiai segítségre lenne szüksége, ám ehhez nem mindenhol áll rendelkezésre könnyen elérhető szolgáltatás. A szakmai elképzelések szerint ezért az alapellátás közelében is szükség lenne pszichológiai teamekre, valamint olyan lépcsőzetes ellátásra, amely a problémák súlyosságához igazítja a beavatkozást.
A mentális problémák egy része már gyermek- és serdülőkorban felismerhető lehet, ehhez azonban megfelelő iskolai és szakellátási háttérre van szükség. A serdülőpszichiátriai ellátás a magyar megyék felében nem megoldott, ami jelentős területi különbségeket okoz, és egyes családoknak akár másik megyébe is utazniuk kell azért, hogy megfelelő ellátást kapjanak. Az iskolapszichológusok és a pedagógusok együttműködése segíthetne abban, hogy a problémák már korábban felszínre kerüljenek.
Összehangolt rendszerre lenne szükség
A szakmai kezdeményezés szerint a mentális egészségügyi rendszer átalakítása nem oldható meg kizárólag az egészségügyön belül. A megelőzésben az oktatásnak, az alapellátásban a háziorvosoknak, a kezelésben a pszichiátriának és a pszichoterápiának, a rehabilitációban pedig a szociális ellátórendszernek is szerepet kell kapnia. A különálló szolgáltatások önmagukban ugyanis nem feltétlenül jelentenek működő betegutat.
Az lenne a cél, hogy a megelőzéstől a korai felismerésen és a kezelésen keresztül egészen a rehabilitációig követhető legyen, hová kerülhet a beteg, és mikor milyen segítséget kaphat. A kezdeményezés a problémák feltérképezését, a hazai jó gyakorlatok összegyűjtését és szakmailag megalapozott javaslatok kidolgozását tűzte ki célul. A folyamat végén a kormány számára fehér könyv készülhet. A végső cél egy olyan rendszer kialakítása, amelyben nem az érintettnek vagy családjának kell egyedül megtalálnia a megfelelő ellátást, hanem az ellátórendszer vezeti végig a beteget a segítséghez vezető úton.
