Három tagállam is megvétózta von der Leyen tervét: mégsem lesz társult tag Kanada
Az Európai Unió tagállamai elvetették azt az elképzelést, hogy társult tagságot kínáljanak Kanadának a soron következő EU–Kanada-csúcstalálkozón. Németország, Franciaország és Görögország tiltakozása miatt a közös nyilatkozat tervezetéből kikerült a „társult tag” kifejezés, helyette egy enyhébb, „egyre szorosabb társulást” ígérő megfogalmazás szerepel a dokumentumban.
A társult tagság ötlete Ursula von der Leyentől, az Európai Bizottság elnökétől származott, aki a szeptemberi évértékelő beszédében javasolta a státusz megadását az észak-amerikai országnak. A bejelentés már akkor váratlanul érte a tagállamokat, később pedig egy német, francia és görög vezetésű országcsoport kifejezetten ellenezte, hogy a státusz bekerüljön a montreali csúcstalálkozón kiadandó közös nyilatkozatba.
A korábbi szövegtervezet még arról szólt, hogy a felek a 2027-es EU–Kanada-csúcstalálkozóig kidolgozzák a társult tag fogalmát, ami a szorosabb kapcsolat révén tükrözné a közös törekvéseket a jólét, a gazdasági biztonság és a stratégiai autonómia terén. A legújabb változatból azonban törölték ezt a konkrét státuszt: az átírt szöveg szerint a felek szorosabbra fűzik a kapcsolatokat, és 2027-ig meghatározzák a teljes jogú tagságot nem jelentő, egyre szorosabb társulás kereteit. A véglegesítés előtt a tagállamok délután hat óráig emelhetnek kifogást.
Bár a tagállamok nem értenek egyet a kapcsolat jellegét leíró pontos kifejezésben, Brüsszel tartalmilag nem hátrál meg, és továbbra is jelentősen kibővített partnerséget kínál Ottawának. Mark Carney kanadai miniszterelnök kedden úgy nyilatkozott, hogy a konkrét elnevezéseknek nincs jelentősége, mert kizárólag az számít, hogy a megállapodás milyen kézzelfogható változást hoz a kanadaiak életébe.
Az unió számára egyre sürgetőbb kérdés, hogyan tudna gazdasági erejéhez mérő befolyást szerezni a világpolitikában. Az elmúlt években világossá vált, milyen nehéz önálló döntéseket hozni, ha a versenyképességhez szükséges energia és technológia jelentős része kívülről érkezik. A magas energiaárak, az amerikai és kínai technológiai előny, valamint az egységes fellépés hiánya egymást erősítő problémákká váltak.
Donald Trump visszatérése tovább szűkítette az európai mozgásteret: az Egyesült Államokkal való kapcsolatban a vámokkal történő nyomásgyakorlás és a politikai kiszámíthatatlanság is nagyobb szerepet kapott, miközben Kanada ugyancsak egyre nehezebben találja a hangot déli szomszédjával. Ebben a helyzetben mindkét fél számára felértékelődött egy olyan partner, amellyel közel állnak egymáshoz a politikai értékek és a gazdasági érdekek.
Ennek látványos jele volt, hogy von der Leyen szeptember 16-i évértékelő beszédében felvetette: Kanada lehetne az EU első társult tagja. Carney másnap az Európai Parlamentben üdvözölte az ambíciót, és a jelenleginél jóval szorosabb együttműködést szorgalmazott. A hangzatos megnevezés mögött azonban egyelőre nincs kész intézményi modell vagy elfogadott csatlakozási menetrend.
