Felgyorsultak az előkészületek a Wekerle-program körül: a budapesti kerületeknek napokon belül lépniük kell
A kormány és a Fővárosi Önkormányzat is intenzíven keresi azokat a kerületi helyszíneket, ahol a közeljövőben szociális bérlakásokat és kollégiumokat lehetne kialakítani. A cél, hogy a rendelkezésre álló, mintegy 200 milliárd forintos uniós forrásból érdemben enyhítsék a budapesti lakhatási válságot. Mivel a döntések előkészítése felgyorsult, a kerületeknek már csak néhány napjuk maradt a konkrét projektjavaslatok benyújtására.
Karácsony Gergely főpolgármester a kerületi vezetőknek küldött levelében hangsúlyozta, hogy a megfizethető és biztonságos otthonok biztosítása közös felelősség. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapból származó források felhasználásáról a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának novemberi ülésén határoznának. A főváros ezért október 30-ig várja a kerületektől azokat a 2030-ig megvalósítható terveket, amelyek üresen álló lakások felújítására, más funkciójú épületek átalakítására vagy új bérlakások építésére vonatkoznak. A pusztán energetikai korszerűsítés nem elegendő, hiszen a férőhelyek tényleges bővítése az elsődleges elvárás.
Ezzel párhuzamosan a kormány is akcióba lépett, minthogy Szemerey Samu országos főépítész a formálódó Wekerle Sándor-lakásépítési programhoz keres potenciális fejlesztési területeket. Az ő megkeresésére a polgármestereknek még szűkebb a határidejük, október 25-ig kell leadniuk a meglévő, engedéllyel vagy koncepcióval rendelkező lakhatási projektjeik listáját, megjelölve legalább három új, beépítésre alkalmas helyszínt is. A kormányzat olyan területeket preferál, ahol legalább 30 lakás vagy férőhely alakítható ki, és amelyek nem igényelnek jelentős kármentesítést vagy költséges környezeti rehabilitációt.
A fejlesztésekre országosan nagyságrendileg 200 milliárd forintnyi európai uniós forrás áll rendelkezésre. Moldoványi Zsolt, Zugló városfejlesztésért felelős alpolgármestere egy modellszámításban rávilágított arra, hogy ez az összeg megfelelő támogatási arányok mellett hatalmas beruházási hullámot indíthat el. Szerinte a gazdaságos kivitelezéshez 50–200 lakásos tömbökben érdemes gondolkodni. Kiemelte ugyanakkor, hogy kerülni kell az elhagyatott, infrastruktúra nélküli vasúti és ipari rozsdaövezeteket, mivel ezek kármentesítése felemésztené a program költségvetését – ez a megjegyzés egyértelmű kritika a sokat vitatott Rákosrendező beépítési terveivel szemben.
A nagyszabású tervek megvalósítása a kivitelezői és fejlesztői oldalon is kihívásokba ütközhet. A hazai magánfejlesztők a gyorsabb megtérüléshez és a lakásértékesítéshez szoktak, így egy alacsony hozamú, nagyjából harmincéves megtérülési idejű bérlakásprogram várhatóan kevésbé vonzza majd a piaci szereplőket. A beruházási kedvet a jogi környezet bizonytalanságai és az esetleges adóterhek is visszafoghatják, ami komoly feladat elé állítja az államot és az önkormányzatokat a projektek sikeres lebonyolítása során.
