Kitálalt az államtitkár a kiemelt beruházásokról: durva igazság derült ki, óriási profitok landoltak egyeseknél
Kiszámíthatóbb jogszabályi környezetet és a kiemelt beruházások rendszerének újragondolását sürgették az ingatlanfejlesztők és az önkormányzati szereplők az október 1-jén megrendezett Országos Urbanisztikai Konferencián. Szemerey Samu államtitkár elismerte, hogy az elmúlt évek fejlesztéspolitikája torzította a piacot, ugyanakkor a kiemelő rendeletek intézményét nem szüntetné meg teljesen, csupán a minőségi elvárások kikényszerítésére használná a jövőben. A panelbeszélgetésen az is kiderült, hogy a jelenlegi kamatkörnyezetben a magántőke nem lát fantáziát az új bérlakások építésében.
Az Északi Járműjavítóban tartott szakmai eseményen Németh Péter Balázs, a Forestay Group vezérigazgatója a kiszámíthatóság hiányát nevezte az építőipar legfőbb problémájának. Kiemelte, hogy amennyiben világosak lennének a hatáskörök és a felelősségi viszonyok, kiemelő rendeletekre sem lenne szükség. A folyamatos jogszabályváltozások lehetetlenné teszik a tervezést, miközben az elhúzódó folyamatok a magánfejlesztők számára komoly tőkeköltséget jelentenek. Hüse István, az Indotek Group ingatlanfejlesztési igazgatója ehhez hozzátette, hogy ezek a többletköltségek végül mind beépülnek az árakba.
Szemerey Samu építészeti és magasépítési beruházásokért felelős államtitkár egyetértett a kritikákkal. Úgy fogalmazott, hogy az elmúlt években a fejlesztések területén nem lehetett valódi piaci viszonyokról beszélni, a kiemelések pedig kifejezetten rombolták a kiszámíthatóságot, és egyes szereplők számára indokolatlanul magas profitot biztosítottak. Bár a rendszert torznak és piacellenesnek nevezte, a kiemelés lehetőségét nem törölné el teljesen. A jövőben azonban vitarendezés helyett a nagy és összetett beruházások megvalósítására, valamint az állami minőségi elvárások érvényesítésére használná ezt az eszközt.
A kiemelt beruházások önkormányzati oldalról is éles kritikát kaptak. Erő Zoltán, Budapest főépítésze szerint a rendszer jelentősen csorbította a helyhatóságok rálátási jogát, így gyakran csak a Magyar Közlönyből értesültek a saját területükön induló projektekről. A főépítész emellett a túlzott beépítési lehetőségekre is figyelmeztetett, megjegyezve, hogy az utóbbi időben rossz minőségű, túlságosan sűrű beépítést eredményező tervek születtek. Pikó András, Józsefváros polgármestere a Pázmány Campus körüli konfliktust hozta fel példaként arra, hogyan szorítják háttérbe a helyi közösség és az önkormányzat jogos igényeit. Szerinte egy polgári demokráciában a közérdeket konszenzuskereséssel és párbeszéddel kellene érvényesíteni.
A beszélgetés során felmerült a településrendezési szerződések (TRSZ) sorsa is. Bár az önkormányzatok tartottak tőle, hogy elveszítik az ehhez kapcsolódó jogköröket, Szemerey Samu ezt cáfolta. A minisztérium célja, hogy a jövőben a kerület, a fejlesztő, a főváros és az állam bevonásával három- vagy négyszereplős megállapodások jöjjenek létre. Ez garantálná, hogy a befizetések ne csupán általános bevételi forrást jelentsenek az önkormányzatoknak, hanem valóban az adott beruházás miatt szükségessé váló helyi infrastruktúra fejlesztésére fordítsák azokat.
A hazai lakhatási válság és a bérlakáspiac jövője is kiemelt témája volt a találkozónak. Szemerey Samu a lengyel és cseh mintákra alapozva egy olyan magánpiaci bérlakásrendszer elindítását szorgalmazta, amely valós alternatívát nyújtana a lakásvásárlás előtt álló fiataloknak. A fejlesztők részéről azonban Hüse István egyértelművé tette, hogy a magánszektor jelenleg nem fog új bérlakásokat építeni. Amíg a pénzpiacokon kockázat nélkül is el lehet érni 5,5-6 százalékos hozamot, addig az intézményi befektetők számára nem vonzó a bérlakáspiac. Az Indotek vezetője szerint az új építések helyett érdemesebb lenne a meglévő, becslések szerint 150-200 ezer használaton kívüli hazai lakásban rejlő tartalékokat kiaknázni, míg Németh Péter Balázs hangsúlyozta, hogy a lakhatási válságra nem a kamattámogatott hitelek és a kivételezés jelenti a megoldást.
