Nyugdíjpénztárak: a hosszú távú hozam védhet az infláció ellen
Az önkéntes nyugdíjpénztárak hangsúlyozzák, hogy a nyugdíjcélú megtakarítás legfontosabb feladata az időskori anyagi biztonság megteremtése. A szektor szereplői szerint a rendszeres befizetés, a minél korábban elkezdett öngondoskodás és a professzionális vagyonkezelés együttesen lehet eszköz a pénzromlás ellen.
A nyugdíjpénztárakat arról kérdezték, miként vélekednek az inflációról és az árfolyam-ingadozásokról, valamint arról, védhető-e a hosszú távú megtakarítások vásárlóereje. A válaszok szerint a szakemberek értik az inflációval kapcsolatos aggodalmakat, ugyanakkor a befektetések diverzifikációja és a tudatos portfólióválasztás révén a hozamok nem csupán nominálisan növelhetik a megtakarításokat, hanem ellensúlyozhatják az inflációt is.
Az öngondoskodás kezdete és a fiatalok megszólítása
A pénztárak egyetértenek abban, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások elsődleges célja továbbra is az időskori anyagi biztonság megteremtése. A felhalmozott vagyon idő előtti felhasználását csak korlátozottan tartják indokoltnak. Több pénztár szerint ugyanakkor a lakáscélú felhasználáshoz hasonló lehetőségek növelhetik a tagság vonzerejét, különösen a fiatalabb korosztályok körében, de csak kiszámítható, hosszú távon stabil szabályok mellett.
Az érintett pénztárak kiemelték: a nyugdíjcélú megtakarítás idő előtti, széles körű felhasználása csökkentheti a nyugdíjba vonuláskor rendelkezésre álló vagyont, és gyengítheti az eredeti nyugdíjcél megvalósulását. Ezért olyan egyensúlyra van szükség, amely vonzóbbá teszi a pénztári megtakarítást a fiatalok számára, miközben megőrzi annak hosszú távú, alapvetően nyugdíjcélú jellegét.
Hozamok és infláció: hosszú távon értékeljünk
A pénztárak válaszai szerint a korábbi évtizedek hozamai hosszú távon meghaladták az inflációt. Több pénztárnál 10, 15 és 20 éves időtávon is megfigyelhető, hogy a hozamok magasabbak voltak az ugyanebben az időszakban mért inflációnál, így a megtakarítások reálértéke növekedhetett.
A szakértők ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy a jövőbeli hozamok nem garantálhatók, és egyes években az infláció magasabb lehet a befektetések teljesítményénél. Egy 15–25 éves időtávon nem az egyes évek kilengései, hanem a teljes időszak összesített eredménye ad reális képet a megtakarítás teljesítményéről.
Professzionális vagyonkezelés és szabályozott keretek
A nyugdíjpénztárak befektetési tevékenységét szigorú jogszabályi előírások szabályozzák, működésüket és befektetéseiket a Magyar Nemzeti Bank felügyeli. A pénztárak feladata, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel és a jogszabályi keretek között a lehető legnagyobb gondossággal kezeljék és gyarapítsák a tagok vagyonát.
Ennek része a megfelelő szakértelemmel rendelkező vagyonkezelők kiválasztása, a vagyonkezelők megfelelő mozgásterének biztosítása, valamint a folyamatos kontroll és beszámoltatás. Ha ez a három terület megfelelően működik, a pénztár mindent megtesz azért, hogy a megtakarítások hosszú távon, professzionális és kontrollált befektetési környezetben gyarapodjanak, és megőrizzék reálértéküket.
Mi a legnagyobb kockázat?
Az egyik pénztár megfogalmazása szerint a legnagyobb kockázat nem az infláció, hanem a megtakarítás hiánya. A nyugdíjas évek anyagi biztonságát olyan félretett pénzek alapozhatják meg, amelyekről az aktív életszakasz során tudatosan és rendszeresen gondoskodunk. A hosszú távú befektetési stratégiák célja, hogy a vagyon hosszú távon értéket teremtsen, és hozzájáruljon a vásárlóerő megőrzéséhez.
A pénztárak szerint a rendszeres befizetések, az évente elérhető 20 százalékos SZJA-visszatérítés és a hosszú távú hozamtermelés együttesen segíthetnek abban, hogy a nyugdíjas években is fenntartható legyen a korábban megszokott életszínvonal.
