Nem lesz fájdalommentes az MNB döntése: kiderült, mekkora áldozatot kell hoznia a magyar gazdaságnak
A Magyar Nemzeti Bank kedden változatlanul 5,5 százalékon hagyta az alapkamatot, egyúttal bejelentette, hogy 2028-tól 3 százalékról 2,5 százalékra csökkenti középtávú inflációs célját. A jegybank döntése az európai gyakorlathoz való felzárkózást és az euróbevezetés előkészítését szolgálja, miközben hosszú távon kiszámíthatóbb, stabilabb gazdasági környezetet teremthet.
A jegybank indoklása szerint a 2,5 százalékos mutató jobban illeszkedik az euróövezeti és a régiós normákhoz. A háttérelemzésből kiderül, hogy amikor a környező országok árszínvonala az eurózóna szintjének mintegy 70 százalékán mozgott – ahol jelenleg a magyar árszínvonal is tart –, már 3 százaléknál alacsonyabb célokat követtek. Csehország már 2010-ben 2 százalékra, míg Lengyelország és Románia 2004-ben, illetve 2013-ban 2,5 százalékra állt át. Az európai gyakorlatot tekintve az eurózónában, Svédországban és – az árfolyamrögzítés miatt a gyakorlatban – Dániában is évtizedek óta 2 százalékos célkitűzés érvényesül.
Az inflációs cél kijelölése ugyanakkor önmagában nem garantálja az árstabilitást, a kitűzött értékek elérése komoly kihívást jelent. A 2006 és 2025 közötti húszéves időszakot vizsgálva Magyarországon és Romániában volt a legmagasabb az átlagos infláció, mindkét országban megközelítette az 5 százalékot, miközben a régiós versenytársaknál 3,3 százalék, a nyugati és északi államokban pedig 2 százalék körül alakult a drágulás.
Hazánk teljesítménye a cél tartásában is gyengének bizonyult, hiszen a vizsgált két évtizedből 14 évben, vagyis az időszak 70 százalékában az infláció meghaladta a 3 százalékot. Bár a céltévesztés máshol is gyakori – az eurózónában az esetek felében, a régiós országokban pedig jellemzően 60 százalék körül alakult a tényinfláció a célzott érték felett –, a magyar mutató a legkedvezőtlenebbek közé tartozik.
A szigorúbb, 2,5 százalékos célra való átállás nem lesz teljesen fájdalommentes. A jegybank számításai szerint a másfél-két évet igénybe vevő folyamat az éves GDP nagyjából 0,2 százalékát kitevő reálgazdasági áldozattal járhat. Hosszabb távon azonban egyértelműen megtérülhet a lépés, mivel az alacsonyabb infláció kiszámíthatóbb környezetet, kedvezőbb hitelkamatokat és finanszírozási költségeket hoz magával. Mindez segít megőrizni a jövedelmek és a megtakarítások vásárlóerejét, élénkítheti a fogyasztást és a beruházásokat, végső soron pedig fenntarthatóbb gazdasági növekedést alapozhat meg.
