A NATO felkészültsége komoly kérdéseket vet fel az ukrajnai háború tapasztalatai alapján
Az ukrajnai háború tapasztalatai alapján egyre több katonai elemző és tisztségviselő vonja kétségbe a NATO felkészültségét egy esetleges jövőbeli konfliktusra. Míg az ukrán erők hetek alatt képesek alkalmazkodni a gyorsan változó harctéri viszonyokhoz, a szövetség nehézkes bürokráciája, az elavult taktikák és az amerikai légvédelmi rendszerektől való túlzott függőség komoly sebezhetőséget jelent Európa számára.
Ukrán és nyugati védelmi tisztviselők szerint a harctéri események olyan gyorsan pörögnek, hogy a NATO egyes fegyverei és taktikái könnyen elavulttá válhatnak. Míg a kijevi erők hetek alatt reagálnak az új kihívásokra, a szövetség éveket, olykor évtizedeket tölt a rendszerek beszerzésével és fejlesztésével.
Denisz Stilerman, a vezető ukrán drón- és rakétagyártó vállalat, a Fire Point társalapítója szerint a harckocsik ma már szinte haszontalanok, hiszen egy nagyjából ötezer dolláros drón könnyedén megsemmisíti őket, ráadásul az új viszonyok között a nagyobb csapatösszevonások és járműkonvojok is rendkívül könnyű célponttá váltak.
A probléma a gyakorlatban is megmutatkozik. Olekszandr Pivnenko, az ukrán Nemzeti Gárda parancsnoka a külföldi egységekkel közös kiképzésekről szólva megjegyezte, hogy a NATO-katonák kiválóak a pozíciók megrohamozásában, de sokszor eszükbe sem jut az égre nézni a drónok észlelése érdekében.
Egy közelmúltbeli, Észtországban tartott NATO-hadgyakorlat során a sebesültek ellátását például arra a feltételezésre alapozták, hogy a szövetség uralja a légteret a tábori kórházak felett – ami az olcsó, nehezen észlelhető, nagy hatótávolságú drónok korában már egyáltalán nem garantált.
Bár az ukrán tisztviselők egyre nagyobb szerepet vállalnak a szövetség oktatásában, a NATO katonai bürokráciája nehezen építi be ezeket a friss tapasztalatokat. Egy ukrán tiszt arról számolt be, hogy a romániai kiképzésén a pszichológiai hadviselés oktatásához még mindig második világháborús esettanulmányokat használtak.
Az elavult taktikák mellett a legnehezebben orvosolható gyenge pontot a lég- és rakétavédelem jelenti. Oroszország folyamatos támadásai rávilágítottak arra, hogy Európa mennyire függ a fejlett amerikai rendszerektől, különösen a Patriotoktól, miközben az elfogórakétákból kritikus hiány mutatkozik.
Ezt a kiszolgáltatottságot a jelenlegi politikai helyzet is súlyosbítja, ugyanis az amerikai elnök folyamatosan a védelmi kiadások drasztikus növelésére sürgeti az európai szövetségeseket, miközben a Pentagon épp felülvizsgálja európai katonai jelenlétét, részben azért, mert a kontinens vonakodik támogatni az Egyesült Államok népszerűtlen iráni háborúját.
A stratégiai sebezhetőségtől tartva Európa gőzerővel dolgozik a saját alternatíváin. Franciaország és Olaszország felgyorsította az új, ballisztikus rakéták elfogására tervezett SAMP/T-NG légvédelmi rendszerek ukrajnai telepítését. Emellett idén júliusban Ukrajna és kilenc európai szövetségese egy új légvédelmi koalíciót hozott létre.
A „Freyja” néven futó projekt egy tucatnyi vállalat konzorciuma, amelynek vezető magánpiaci partnere az ukrán Fire Point. A cél egy olyan új rendszer kifejlesztése, amely gyorsabban és olcsóbban gyártható a Patriotnál, ráadásul az előállítása feletti ellenőrzés is Európa, nem pedig Washington kezében marad. Ahogy a Fire Point vezetője fogalmazott, aki dollármilliárdokat költ légvédelemre, annak függetlennek kell lennie a saját biztonsága megteremtésében.
