Tízből nyolc munkavállaló gondolkodott már pályaváltáson, a fele meg is lépte
A magyar munkavállalók döntő többsége, tízből nyolc dolgozó elgondolkodott már karrierje során legalább egyszer a pályaváltáson, közülük pedig öten meg is lépték azt – derül ki egy reprezentatív felmérésből. A válaszadók közül tízből hárman komolyan fontolgatták a váltást, de végül nem lépték meg, és mindössze ketten nyilatkoztak úgy, hogy eddig nem merült fel bennük ez a gondolat.
A pályaelhagyás jellemzően hosszú távú döntés
A kutatás szerint a karrierváltás nem átmeneti állapot, hanem tartós döntés, amely gyakran nemcsak új szakmát, hanem új ágazatot és ezzel együtt új készségek elsajátítását is jelenti. A pályát váltók döntő többsége, 83 százalékuk jelenleg más szektorban dolgozik, mint amelyben eredetileg. A válaszadóknak mindössze 19 százaléka készül visszatérni az eredeti szakmájába, míg egy négy évvel korábbi felmérésben ez az arány még 25 százalék volt. A korábbi magasabb arányt főleg a járványhelyzet miatti kényszerű és olykor ideiglenes pályamódosításokkal magyarázzák.
Kevesen bánják meg a döntést, sokan a fizetésen is javítanak
Azok közül, akik más területen próbáltak szerencsét, kevesen bánják meg a döntésüket: a pályát módosítók közel 70 százaléka ma is meghozná ugyanezt a döntést, és 80 százalékuk nyilatkozta, hogy nem tervez a jövőben újra a korábbi szakmájában dolgozni. A pályaváltások mérlege összességében pozitív: minden vizsgált élethelyzetben többen számolnak be minőségi javulásról, mint romlásról. Az új területen elhelyezkedők 61 százaléka elégedett vagy nagyon elégedett az új karrierjével, 33 százalékuk vegyes érzésekről nyilatkozott, míg mindössze 6 százalékuk értékelte utólag negatívan a döntését.
Az új szakmájukban a leggyakrabban a fizetésükben és a munka–magánélet egyensúlyában éreztek pozitív változást az érintettek. A stressz terén vegyesebbek a tapasztalatok: a megkérdezettek 37 százaléka javulást, 24 százalékuk pedig romlást érzékelt a váltás óta. A bérezés szerepét egy korábbi, ugyanezen kutatáson alapuló elemzés is alátámasztja: a pályaváltók 54 százaléka magasabb fizetés mellett nem hagyta volna el eredeti szakmáját. Ez arra utal, hogy a pályaváltás nem kizárólag az egyéni szakmai érdeklődés változásáról szól, hanem a munkáltatók által kínált feltételek is fontos szerepet játszhatnak benne.
Sok esetben külső segítség nélkül történik a váltás
A kutatásban részt vevő pályaváltók 60 százaléka semmilyen támogatásban nem részesült a folyamat során. A segítség leggyakoribb formái az ismerősöktől kapott tanácsok (21 százalék), a munkahelyi segítség (12 százalék) és az anyagi támogatás (9 százalék) voltak. A döntés előkészítésében a megfelelő munkaerőpiaci információk is segítséget jelenthetnek.
Minél tovább húzzuk a döntést, annál valószínűtlenebb a tényleges lépés
A gyors pályaváltás leginkább a fiatalabb munkavállalókra jellemző, az idősebbek esetében ez sokkal inkább egy lényegesen hosszabban tervezett döntés eredménye. A 40 évnél fiatalabbaknál általában kevesebb mint négy év telik el a gondolat és a döntés meghozatala között, a 40 év felettiek körében pedig leginkább a négy évnél régebben tervezett pályamódosítások figyelhetők meg. A pályaváltás valószínűsége nemcsak az életkor előrehaladtával, hanem a szándék felmerülésétől a tényleges lépésig eltelt idővel arányosan is csökken. A válaszadók több mint 40 százaléka az első gondolatot követő fél éven belül módosított pályát, 25 százalékuk fél–egy év, 18 százalékuk egy–két év után szánta rá magát a lépésre. Két évnél hosszabb mérlegelést követően mindössze 15 százalék lépett ténylegesen. Az eredmények szerint tehát a halogatás jelentősen csökkenti a pályaváltás megvalósításának valószínűségét.
A pályaváltás nemcsak az egyéni karrier szempontjából meghatározó döntés, hanem a munkaerőpiac működésére is jelentős hatással van – hangsúlyozta a felmérés kapcsán Dencső Blanka, a piackutatási és üzletfejlesztési szakértő. Mint kiemelte, a pályaváltás jellemzően hosszú távú elköteleződést jelent, és sok esetben ágazatok közötti mozgással is jár. Ez a munkáltatók számára új lehetőségeket nyithat meg, hiszen a hagyományos jelöltcsoportokon túl is találhatnak megfelelő munkaerőt, ha felismerik a más területeken megszerzett, de az adott munkakörben is hasznosítható készségeket. A munkavállalókat pedig a reális elvárások, a megfelelő tájékozottság és a szakmai támogatás segítheti abban, hogy megalapozott döntést hozzanak a karrierjük folytatásáról.
