Durva krízis közeleg Donald Trump elnökségében: óriási pofonba szaladhat bele a Republikánus párt
November 3-án az amerikai választók arról is döntenek, mennyire maradhat szabad keze Donald Trumpnak elnöksége utolsó két évében. A félidős választásokon a képviselőház és a szenátus összetétele is átalakulhat, a demokraták pedig egyre bizakodóbbak, hogy megtörhetik a republikánusok kongresszusi fölényét. Egy demokrata áttörés ugyanakkor nem jelentené automatikusan Trump programjának végét, a Fehér Ház és a Kongresszus közötti konfliktusok azonban a költségvetést, az államadósságot és a pénzügyi piacokat is megrázhatják.
A republikánusok jelenleg szűk többséggel rendelkeznek mindkét házban. A képviselőházban 218–214 az erőviszony, a szenátusban pedig 53–47 arányban vezetnek a republikánusok. A demokratáknak mindkét kamarában négy-négy mandátumot kellene nettó értelemben megszerezniük ahhoz, hogy átvegyék az irányítást. Elemzések szerint a képviselőházban a demokraták győzelme tűnik valószínűbbnek, a szenátusi verseny viszont jóval szorosabb. Trump népszerűsége elnöksége eddigi legalacsonyabb szintjére süllyedt, ami a demokraták esélyeit javíthatja, de a választás kimenetele korántsem lefutott.
A demokraták már azzal is komoly politikai eszközökhöz jutnának, ha csak a képviselőházban szereznének többséget. Irányíthatnák a bizottságokat, idézéseket bocsáthatnának ki, és vizsgálatokat indíthatnának a Trump-adminisztráció tevékenységével kapcsolatban. A nagyobb ellenőrzési jogkör azonban nem jelentene automatikus politikai fordulatot. Az elnök továbbra is élhetne vétójogával, a republikánus többségű szenátus pedig megakadályozhatná a demokraták számos törvényjavaslatának elfogadását. Trump emellett a vámok, a bevándorlás és a külpolitika területén is jelentős végrehajtói hatáskörökkel rendelkezik.
A képviselőházi többség nagysága sem lenne mellékes. Egy mindössze 5–20 mandátumos demokrata előny elsősorban a vizsgálatoknak és a politikai nyomásgyakorlásnak adna teret. Ha viszont 20–40 mandátummal győznének, könnyebben tudnák keresztülvinni saját kezdeményezéseiket, és a republikánusok közül is többen szembefordulhatnának az elnökkel olyan vitás kérdésekben, mint a vámok vagy az iráni háború.
A demokraták számára a szenátus meghódítása lenne a másik nagy cél. A felsőházban ugyanis nemcsak a törvényhozás menete, hanem a bírói kinevezések és a kabinet egyes jelöltjeinek jóváhagyása is eldől. Ha a demokraták mindkét kamarában többségbe kerülnének, jelentősen megnehezíthetnék Trump jelöltjeinek kinevezését. A bírói posztok betöltése lelassulhatna, és a demokraták akár azzal is megpróbálkozhatnának, hogy egy esetleges legfelsőbb bírósági üresedés betöltését a 2028-as elnökválasztás utánra halasszák. A szenátusban számos törvényjavaslat elfogadásához 60 szavazatra van szükség az obstrukciós eljárás leküzdéséhez, az elnöki vétó felülírásához pedig mindkét házban kétharmados többség kellene.
A választás egyik legfontosabb következménye a költségvetési politika lehet. Elemzők, politikai stratégák és közgazdászok szerint 2027-ben a kormányzati finanszírozásról és az adósságplafon emeléséről szóló vitákra akkor is számítani kell, ha a republikánusok megőrzik a többségüket. Ha a demokraták átveszik a képviselőházat, erősebb pozícióból tárgyalhatnak a költségvetésről és az államadósság finanszírozásáról. Az adósságplafon körüli konfliktusok az amerikai állam finanszírozásával kapcsolatos bizonytalanságot is növelhetik, a költségvetési viták pedig a pénzügyi piacokon is éreztethetik hatásukat.
Bár a jelenlegi politikai környezet a demokratáknak kedvezhet, a republikánusok győzelme sem zárható ki. Ha a párt mindkét kongresszusi kamarában megőrzi a többségét, Trump a választási eredményt saját politikája megerősítéseként mutathatná be. Ebben az esetben az elnök lényegesen kevesebb kongresszusi akadállyal szembesülne a bírói és egyéb kinevezések során, valamint a törvényhozási programja végrehajtásakor, a költségvetési összecsapások és a kormányzati leállás veszélye is mérséklődhetne. A novemberi választás így nem pusztán a republikánusok és a demokraták mandátumairól szól: arról is dönt, mennyire lesz képes az amerikai politikai rendszer együttműködni a következő két évben, vagy éppen mennyire bénítják meg a washingtoni hatalmi harcok a döntéshozatalt.
