Hosszú távú szárazság jöhet: a szakértők szerint a következő évek nyarai is aszályosak lehetnek
A 2026-os szárazság meghatározóan globális méretű cirkuláció-változáshoz köthető, amely már néhány éve tart, és egyelőre kérdéses, hogy a jelenség tartóssá válik-e – derül ki a met.hu-n megjelent tanulmányból.
A cirkuláció-változást és annak hatásait bemutató tanulmányt jegyző két meteorológus, Horváth Ákos, a siófoki obszervatórium vezetője és Breuer Hajnalka szerint ha folytatódik a légkör felmelegedése, akkor a jelenlegi cirkulációs állapot állandósulhat, az idén nyáron megismert hatásaival együtt.
Jelezték: amennyiben a déli-északi hőcsere csökkenésével meg tud erősödni a poláris hideg, és a ciklonok pályája újra délebbre tolódik, akkor van esélye a nedvesebb nyarak megjelenésének.
Az idei nyári aszály kialakulásáról kifejtették: a nyugati szelek övének északabbra húzódásával és a sivatagi anticiklonok erősödésével kevesebb nedvesség jutott a mérsékelt égövbe. A nedvességhiány hozzájárult a ciklonok aktivitásának csökkenéséhez, amelynek következtében tovább csökkent a trópusok felől jövő nedvesség transzportja.
A kisebb nedvességáram és az alapból melegebb, a vízgőzt telítetlen formában megtartani képes levegőben kevés volt a felhő, így főleg a nyár első felében még erősebb és hosszabb lett a napsugárzás. A napsugárzás hatására tovább melegedő levegő még több nedvességet volt képes telítetlen formában magában tartani, kiszárítva a talajt és létrehozva a hőkupolának nevezett állapotot – mutatnak rá a szakemberek.
Európában a nyár első felében a Szaharából érkező anticiklonnal járó első hőhullám, a magas napállás és az egyébként is száraz talajfelszín azt eredményezte, hogy szinte teljesen elmaradt a Medárd-időszaki konvektív csapadék – magyarázták a szakértők, kiemelve: mindez megágyazott a további forróságnak és a rendkívül aszályos nyárnak.
Az elemzés szerint a Kárpát-medencében a nyugati szélrendszer tengelyének északabbra helyeződése és a déli-délnyugati anticiklonok szinte állandó jelenléte miatt jellemzően monoton északnyugati volt az alapáramlás. Az északnyugati szél erősítette a medencehatást, az északon elvonuló, érintő hidegfrontok minimális csapadékkal jártak.
A légkörben lévő egyébként is kevesebb nedvesség a hegyek keltette feláramlási területeken hullott ki, ezért látszott úgy, hogy Magyarországot a határok mentén körbevette a csapadék, de az országban szinte alig esett – áll a tanulmányban.
