Az EU új szabályai a divatipar hulladékkezeléséről
Az Európai Unió 2028-tól a divatcégekre kívánja áthárítani a saját maguk által piacra dobott ruhák hulladékkezelésének költségeit, egy olyan lépést téve, amely célja a textilipari újrahasznosítás fellendítése. A tervezett átalakulás azonban jelentős tőkebefektetéseket igényel, amely várhatóan megemeli a fogyasztói árakat is. A szükséges infrastruktúra kiépítése becslések szerint 8–11 milliárd euróra rúg, míg az újrahasznosított poliészter költsége több mint két és félszeres az új anyagokénál.
Az EU e küszöbön álló átalakításának hátterében a textilhulladék folyamatos növekedése áll, amely várhatóan 2035-ig több mint 40 százalékkal emelkedhet. Jelenleg a kidobott anyagok kevesebb mint 1%-ából készül új textiltermék. A hulladék jelentős része elégetésre kerül, vagy lerakókban végzi, ezáltal növelve a szén-dioxid-kibocsátást és a mikroműanyag-szennyezést, amely az EU számára sürgető problémát jelent.
Újrahasznosítás és gyártói felelősség
A tervezet része két fő pillér: a textilek elkülönített gyűjtése és a kiterjesztett gyártói felelősség, az EPR bevezetése. Ez utóbbi szerint a ruházati vállalatok díjat fognak fizetni az értékesített termékek hulladékkezeléséért, amelynek összegét többek között az újrahasznosíthatóság határozza meg.
A világ más tájain is, például Franciaországban és Hollandiában már működik textilipari EPR-rendszer. Az EU minden tagállamának 2028 januárjáig létre kell hoznia a saját rendszereit.
Az iparági reakciók
Az H&M képviselője úgy nyilatkozott, hogy az átalakulás csak akkor ösztönözheti a lényeges beruházásokat, ha a szabályok egységesen, minden résztvevő országban érvényesülnek. Eddigi információk alapján azonban egyes kormányok eltérő megoldásokra törekedhetnek.
Kalifornia is hasonló lépéseket tervez, ahol a divatcégeket a fogyasztók által kidobott termékek hulladékáért tennék felelőssé, a jogsértőkre napi akár 50 ezer dolláros bírságot szabhatnának ki.
Kapacitások és költségek
Iparági becslések szerint az újdonságok önmagukban nem elegendők, mivel Európában a szükséges gyűjtési és válogatási kapacitások nem állnak rendelkezésre. A ReHubs és a Boston Consulting Group számításai szerint az újrahasznosításra 2035-re 8–11 milliárd euró tőkebefektetés szükséges, hogy 15%-nyi textilhulladékot újra felhasználjanak textilként. Évente nagyjából 8 millió tonna hulladékot kellene összegyűjteni, amelyből 2,7 millió tonnát újrahasznosítanának.
Mindazonáltal a beruházások megtérülését nehezíti, hogy az újrahasznosított alapanyagok lényegesen drágábbak. A poliészter újratermelésének költsége körülbelül 2,6-szor annyiba kerül, mint az új alapanyag előállítása. E költségek miatt az árakat a cégeknek vagy el kell viselniük, vagy a vásárlókra hárítják, ami a ReHubs becslése szerint egy 10 eurós poliészter póló árát körülbelül 60 centtel emelheti.
Következtetések
Az iparági szereplők a helyzet optimalizálása érdekében kiszámítható uniós keresleti előírásokat, állami kockázatmegosztást és hosszú távú átvételi szerződéseket sürgetnek, hogy a fenntarthatóság és a gazdasági életképesség egyaránt biztosítható legyen.
