A brit tejtermelők válsága: A csőd szélén álló gazdák helyzete
A tejágazat súlyos válságával néz szembe, amely több ezer brit termelőt sodorhat a csőd szélére. A globális piaci túlkínálat következtében a tej felvásárlási ára 2025 októbere óta körülbelül 40 százalékkal csökkent, ami drámai mértékben sújtja a gazdák jövedelmét. A helyzet nemcsak a brit mezőgazdaságra van hatással, hanem az Egyesült Királyság élelmezésbiztonságára is kedvezőtlen következményekkel járhat.
Kelly és Ed Seaton, Északnyugat-Anglia tejtermelői, kétszáz törzskönyvezett holstein-fríz tehenet tartanak, és több mint egy évszázados tejgazdálkodási tapasztalattal rendelkeznek. Az idei év végén biztosan jelentős veszteséggel zárják az esztendőt, mivel egy liter tej előállítása számukra 40 pennibe kerül, míg a feldolgozók csupán 30,5 pennyt fizetnek érte. Ezen árkülönbségek következtében a havi bevételük drámaian, körülbelül 20 ezer fonttal csökkent a szeptemberi szinthez képest.
A tejiparban dolgozó feldolgozók, mint például a sajt- és joghurtgyártók, jelentősen meghaladják a kínálati kapacitásaikat. Eközben a fogyasztói kereslet is stagnál, nem tudva lépést tartani a már megnövekedett termeléssel. A Mezőgazdasági és Kertészeti Fejlesztési Testület (AHDB) adatai rávilágítanak arra, hogy 2019 óta a brit tejtermelők száma körülbelül 20 százalékkal, hétezer körüli számra csökkent, míg a tejelőtehén-állomány 1,6 millió egyedre esett vissza, ez pedig a legrosszabb adat az elmúlt egy évtizedben.
Paradox módon a tendencia megfordult, és a gazdák a tavalyi aszály miatt intenzívebb istállózó takarmányozásra tértek át, ami csupán átmenetileg növelte a tejhozamot. A hiányzó állatlétszám mindazonáltal nem jelent megoldást a tartósan csökkenő árakra. A rászoruló gazdák helyzete nemcsak a helyi, hanem a globális szintet is érint, hiszen az Egyesült Államokban és Európa más részein is tapasztalható a tej termelésének felfutása. Francois-Xavier Huard, a francia tejipari szövetség elnöke „globális szökőárként” jellemezte a tej kínálatának növekedését, míg Olaszország már januárban az Európai Bizottságtól kért támogatást a termeléscsökkentés és a magántárolás érdekében, ám Brüsszel eddig nem reagált.
Paul Tompkins esete, aki ötszáz tehenet tart a York völgyében, jól tükrözi a válság mélységét. Ő idén körülbelül 600 ezer font veszteséget szenved el, miután az előző két évet még nyereséggel zárta. Kiemeli, hogy aki nem kötött szerződést egy nagy szupermarketlánccal, az szinte biztos, hogy veszteségesen termel. Tompkins egyben a Nemzeti Gazdaszövetség alelnöke is, és hangsúlyozza, hogy a kormányzatnak sokkal többet kellene tennie az ágazat megsegítésére, hiszen számos tényező – a magas munkaerő-költségek, az örökösödési adó változásai, valamint az iráni háború következtében felzendült üzemanyag és energia árak – mind a tejipart sújtják.
Érdekes megjegyezni, hogy a tejárak zuhanása épp akkor történt, amikor a tejtermékek iránti kereslet a világban folyamatosan növekedne. A globális népesség növekedésével és gazdagodásával egyre többen keresnek megfizethető fehérjeforrásokat a tejtermékekben. Az OECD és a FAO előrejelzése szerint a friss tejtermékek egy főre jutó globális fogyasztása 2033-ig 11 százalékkal növekedhet. A brit gazdaszövetség figyelmeztet, hogy a nyereséges és válságálló tejágazat hiánya komoly fenyegetést jelent az ország élelmezésbiztonságára, mivel ez az ágazat az Egyesült Királyság agrárteljesítményének körülbelül ötödét adja, és évi több mint hatmilliárd font bevételt generál.
