Kelta ezüstérmekincs és római villagazdaság került elő a szombathelyi trafóállomás építésekor
Átadták a 7,5 milliárd forintból megépült Szombathely-Észak villamosenergia-alállomást a Muskátli utcában, Herény és Olad között. A létesítmény a térség növekvő energiaigényét hivatott kielégíteni, és lehetővé teszi a megújuló energiaforrások hálózati csatlakoztatását. A beruházással lezárult a Danube InGrid magyar–szlovák hálózatfejlesztési projekt tizenkettedik, egyben utolsó hazai alállomás-fejlesztése Szombathelyen.
A fejlesztésre azért volt szükség, mert a város gazdasági növekedése, az új ipari kapacitások kiépülése és a háztartási méretű kiserőművek terjedése egyre nagyobb terhelést ró a hálózatra. Vas vármegyében az elmúlt öt évben négyszeresére nőtt a kiserőművek száma. Az új alállomás a 132 kilovoltos nagyfeszültségű hálózatra csatlakozik, amelyet két, egyenként 40 megavoltamperes transzformátor alakít át 22 és 11 kilovoltos szintre. Ez tehermentesíti a Derkovits-városrész meglévő rendszerét, és biztosítja a környező települések, valamint a jövőbeli ipari beruházások áramellátását. Meghibásodás esetén az automatika a másodperc töredéke alatt átkapcsol a működő berendezésre. A mintegy másfél hektáros területet úgy alakították ki, hogy a jövőben egy harmadik transzformátorral is bővíthető legyen, a berendezések alatt pedig szigetelt gyűjtőmedencék fogják fel az esetlegesen kiszivárgó hűtőolajat.
Közel négyszáz régészeti emlék a föld alatt
A terület már korábban ismert, nagy kiterjedésű régészeti lelőhelynek számított, ezért a munkálatokat műszeres vizsgálatok és próbafeltárások előzték meg. A kivitelezés során a régészek a beruházóval együttműködve közel négyszáz régészeti emléket azonosítottak és mentettek meg. A feltárt leletek több mint 7000 év történetébe engednek betekintést, a legjelentősebb felfedezések a vaskorhoz és a római korhoz kapcsolódnak.
A vaskori település nyomai mellett négy temetkezést tártak fel: két csontvázas és két urnás sírt. Az egyik sírból edények, a szövéshez és fonáshoz kapcsolódó orsógomb, valamint két fibula, vagyis ruhakapcsoló tű került elő. A feltárás egyik legkülönlegesebb eredménye egy 208 darabból álló kelta ezüstérmekincs volt, amelyet egy kis edényben rejtettek el a földbe. A kelta pénzleletek európai viszonylatban is ritkaságnak számítanak, Magyarországon pedig a hatvanas évek vége óta nem került elő hasonló jelentőségű kincs. Az érmék restaurálás előtti anyagvizsgálatát laboratóriumban végezték el; a szakemberek szerint a lelet a korszak gazdasági és kapcsolatrendszereinek, illetve a pénzhasználat sajátosságainak kutatásához is új információkkal szolgálhat.
A római korban a területen egy villagazdaság működött, amelynek több épületét sikerült azonosítani. Az építmények jelentős részét az évszázadok során elhordták, a korábbi feltárások és az újonnan dokumentált jelenségek alapján azonban a szakemberek rekonstruálták az egykori épületek alaprajzát. Az alállomás építése közben végzett régészeti megfigyelések során egy műhelyépületből kézimalom is előkerült.
A leletek feldolgozása nemcsak a tudományos kutatás miatt fontos, hanem azért is, mert a helyi közösség számára kézzelfoghatóvá teszi a térség múltját. A Savaria Múzeum és a Magyar Nemzeti Régészeti Intézet együttműködésében időszaki kiállítást terveznek, amelyen a beruházás során előkerült régészeti leleteket a nagyközönség is megismerheti.
