Hőkupola és szárazság: a légköri cirkuláció változása áll az idei nyár hátterében
A 2026-os szárazság kialakulása globális léptékű cirkuláció-változáshoz köthető, amely már évek óta tart, és egyelőre kérdéses, hogy a jelenség tartóssá válik-e. A cirkuláció-változást és annak hatásait bemutató tanulmány szerint ha folytatódik a légkör felmelegedése, akkor a jelenlegi cirkulációs állapot állandósulhat, az idei nyáron tapasztalt hatásaival együtt.
Csökkenő hőcsere, kevesebb csapadék
A szakértők szerint amennyiben a déli-északi hőcsere csökkenésével meg tud erősödni a poláris hideg, és a ciklonok pályája újra délebbre tolódik, akkor van esély a nedvesebb nyarak megjelenésének. Az idei nyári aszály kialakulásáról kifejtették: a nyugati szelek övének északabbra húzódásával és a sivatagi anticiklonok erősödésével kevesebb nedvesség jutott a mérsékelt égövbe.
A nedvességhiány önmagát erősítő folyamata
A nedvességhiány hozzájárult a ciklonok aktivitásának csökkenéséhez, amelynek következtében tovább csökkent a trópusok felől érkező nedvesség transzportja. A kisebb nedvességáram és az alapból melegebb, a vízgőzt telítetlen formában megtartani képes levegőben kevés volt a felhő, így főleg a nyár első felében még erősebb és hosszabb lett a napsugárzás. A napsugárzás hatására tovább melegedő levegő még több nedvességet volt képes telítetlen formában magában tartani, kiszárítva a talajt és létrehozva a hőkupolának nevezett állapotot.
Elmaradt a Medárd-időszaki csapadék
Európában a nyár első felében a Szaharából érkező anticiklonnal járó első hőhullám, a magas napállás és az egyébként is száraz talajfelszín azt eredményezte, hogy szinte teljesen elmaradt a Medárd-időszaki konvektív csapadék. Mindez megágyazott a további forróságnak és a rendkívül aszályos nyárnak.
A Kárpát-medence kitüntetett helyzete
Az elemzés szerint a Kárpát-medencében a nyugati szélrendszer tengelyének északabbra helyeződése és a déli-délnyugati anticiklonok szinte állandó jelenléte miatt jellemzően monoton északnyugati volt az alapáramlás. Az északnyugati szél erősítette a medencehatást, az északon elvonuló, érintő hidegfrontok minimális csapadékkal jártak. A légkörben lévő egyébként is kevesebb nedvesség a hegyek keltette feláramlási területeken hullott ki, ezért látszott úgy, hogy Magyarországot a határok mentén körbevette a csapadék, de az országban szinte alig esett.
